jelel
jelel [e-ë v. e-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas (ritka, tudományos) <Süketnéma vmely fogalmat> jelbeszéddel közöl. Az asztalost jelelte, de én gyalut értettem. || a. (tárgy nélkül) Gyorsan, jól jelel.
2. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Jelöl (1, 4). És mikor így édelgve nyugott [= nyugodott] a hölgynek ölében, Nem vala semmi ború arcára jelelve szivéből. (Vörösmarty Mihály) Kidőlt immár sok ép, erős, Ki velem indult és haladt … Egy-egy külön sir jelei Futó harcban hol estek el. (Arany János)
jelelés; jelelő; jelelt.
