jelbeszéd
jelbeszéd főnév
1. A gondolat közlésének az a módja, amely bizonyos rendszert alkotó, meghatározott kéz-, fej- v. egyéb mozdulatokkal, ún. taglejtésekkel történik. A siketnémák jelbeszéddel fejezik ki magukat.
2. Taglejtésekkel történő közlés mint a hangos beszéd alkalmi helyettesítője. Fruzina asszony néma jelei az ijedséget tolmácsolták … [A férje] megnyugtatá jelbeszéd útján. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, tréfás) Figyelmeztető mozdulat. [A róka] magasra emelte fel a lompos farkát, s úgy látszik, ezt a jelbeszédet értették a csemeték, mert … betakarodtak a lyukba. (Mikszáth Kálmán)
