jeladás
jeladás [l-a] főnév
Az a cselekvés, tevékenység, megnyilatkozás, hogy vki bizonyos módon figyelmeztető, felhívó, közlő jelt (1) ad (vkinek v. vmely állatnak), rendsz. vmely cselekvés végrehajtására. Hangos, néma jeladás; fénnyel, füttyel, kendőlobogtatással, lámpával, rakétával, lövéssel való jeladás; indulásra, támadásra való jeladás; válaszolt a jeladásra. Készen az üszökkel rettentő férfiak állnak, S a jeladást várják. (Vörösmarty Mihály) Készen állt seregünk, várt a jeladásra. (Sárosy Gyula) Hát csak egyszer, jeladásra, Perdül a dob, rézkürt riad. (Arany János) || a. (ritka) Ennek eredménye: az adott jel. Megértette a jeladást. Végre hallatszott a vadászkürt jeladása. (Jókai Mór) Felhajtotta a mellette álló széket, az asztalhoz döntvén azt, amely jeladás az egész kerek világon azt jelenti, hogy vendéget vár. (Krúdy Gyula)
jeladási.
