jegy

Teljes szövegű keresés

jegy [e] főnév -et, -e [e, e]
I. Megkülönböztető jel, jellegzetes tulajdonság.
1. <Személyen, állaton> örökölt v. szerzett, állandó jellegű, kisebb kiterjedésű, feltűnő színeződés v. egyéb elváltozás a bőrön, ill. a szőrzeten; jel. Fehér jegy van a ló fején.  Arca bal felén egy egérforma jegy volt, melyet … takargatni törekedett. (Tolnai Lajos)
2. (népies) <Állaton> a megkülönböztetés v. a felismerés megkönnyítésére való vágott jelzés, főleg a baromfi lábán v. farkán, nagyobb állat fülén, ill. ugyanilyen céllal égetett v. pecsételt jelzés az állat bőrén (nyakán, fülén); jel, bélyeg. Jegyet tettem a csirkéim jobb lábára. || a. (régies) Vmely személyre, főleg rabszolgára, elítéltre, büntetettre sütött jel; bélyeg. Jegyet ® süt vkire, vmire. Beégetett jegyet visel a bal vállán.  Hogy majdan ráismerjenek, hogy ez Bogdán fia, tegyünk rajta jegyet. (Jókai Mór)
3. Gyári jegy, a gyár jegye: a gyár ismertetőjele, jelzése <vmely készítményen, pl. edényen, dísztárgyon>.
4. (hivatalos) Vmely tárgyra erősített kis papírlap, amely a tárgy megkülönböztetésére, felismerésére való adatokat tartalmazza. Raktári, szállítási jegy; ® leltári jegy. || a. (katonaság) Azonossági jegy: a katona személyi és katonai adatait tartalmazó s fémtokban elhelyezett irat, amelyet a katona háború esetén rendsz. zsinórra kötve, nyakába akasztva visel; dögcédula.
5. (tudományos) Az a lényeges, jellemző vonás, tulajdonság, amelynek alapján vmi felismerhető v. mástól megkülönböztethető. Állandó, belső, külső jegy; ® ismertető jegy; lényeges jegy; szembe szökő jegyek; a demokrácia legfőbb jegye; az emlősök jegyei; magán ® viseli vminek a jegyét. || a. (költői) Általában vmiben megnyilvánuló biztos ismertető jel.  A homlokán feltündökölt a jegy, | hogy milliók közt az egyetlenegy. (Kosztolányi Dezső) || b. (költői) Vkinek jellemző tulajdonsága.  Nem szégyellem, nem is bánom, … Hogy nem „két világ” csodája – Lettem csak népembül egy: Övé (ha van) lantom bája, Övé rajtam minden jegy. (Arany János) A pedagógia eltörölhetetlen jegyet nyom az ember lelkébe, mint a vörös bor a fehér abroszba. (Móra Ferenc) || c. (vallásügy) Eltörölhetetlen jegy: <katolikus felfogás szerint> bizonyos szentségeknek az a sajátos hatása, amelytől a benne részesülők meg nem foszthatók.
II. Vmire utaló v. vmit képviselő jel, jelkép.
1. (tájszó) Vmely sérülésnek, betegségnek a látható nyoma, helye, vminek látható következménye vkin v. vmin. A körme jegye most is az arcán van. Itt van a jegye, ahogy megharapott.  Gyönyörködöm én csak kedves halottamban, | Nem rohad – elteszem téli virágszálnak; Hiszen úgy sincs rajta jegye a halálnak. (Arany János)
2. (régies, költői) Jelvény (2a).  Egyesül a rózsavirág és kereszt: Ily jegy alatt hű lovagszív vért ereszt. (Arany János)
3. (régies) (Látogató) jegy: névjegy.  Egy látogató jegyet talált asztalán, melyen Ankerschmidt lovag nevét olvasá. (Jókai Mór)
4. Vminek, főleg hangnak, számnak írott v. nyomtatott jele. A kétjegyű mássalhangzónak csak első jegyét kettőzzük (pl. „csúccsal”, „reccsen”). Az ezres négy jegyből álló szám.
5. (iskolai) Érdemjegy, osztályzat. ® Szorgalmi jegy. Jó jegyei vannak a fiúnak.
6. (vallásügy) Úrvacsorai jegyek: <protestáns felfogás szerint> a kenyér v. ostya és a bor mint Krisztus megtört testének és kiontott vérének jelképe.
7. (népies) <Állandósult szókapcsolatokban:> a jegyességgel kapcsolatos jelképes tárgy v. állapot. Jegyben jár v. van vkivel: jegyese vkinek; jegybe ad, kap vmit: jegyajándékul ad v. kap vmit; jegyet vált ® vkivel.  Az asszonyok … a cifraságot akkor is szerették – aranyperecet, fülbevalót küldöttek nékik jegybe. (Mikes Kelemen) Kincseket Viszek jegyűl … drága kincseket. (Vörösmarty Mihály) A szobaleánytól tudom, hogy jegyben … jár a kisasszonnyal. (Jókai Mór) || a. (népies, bizalmas, tréfás) Jegybe(n)-gyűrűbe(n): teljesen felkészülve, türelmetlenül várakozva. Itt állok jegyben-gyűrűben, és mégsem jön.
8. (csillagászat) A Nap pályájának és az állatövnek a tizenketted része, amelyet vmely csillag nevével neveznek meg, s meghatározott jellel jelölnek. A Nap a tavasz kezdetén a Kos jegyébe lép. A csillagjóslásban nagy szerepük volt az állatöv jegyeinek. || a. Az évnek az az időszaka, amelyben vmelyik állatövi jegy uralkodik. A Kos jegyében született: a március 21-től április 21-ig terjedő időben sz.  Kik e s ama jegyben születnek, Sírnak-e többször, vagy nevetnek? (Arany János)
9. (átvitt értelemben, választékos) Vminek a jegyében: vminek uralkodó jellegével, vminek a szellemében. A barátság, a béke, a demokrácia, a közös harc jegyében. Az új negyedév új felajánlások jegyében indult.  Magasabb kultúra jegyében folytak … a falvak tiszta … szobáiban a tanítások. (Móricz Zsigmond)
III. Nyomtatott, (ritkábban) írott v. lepecsételt kisebb papír-, ill. kartonlap, amely bizonyos szolgáltatások igénybevételére jogosít.
1. Meghatározott alakú és szövegű papír- v. kartonlapocska, amely vkit feljogosít vmely személyszállító eszközön való utazásra. Egy utazásra szóló kedvezményes jegy; körutazási, menettérti jegy; ® térti jegy; jegy nélkül utazik; adják már a jegyet; a kalauz kezeli, kilyukasztja a jegyet; jegyet vált a fogaskerekűre, az úttörővasútra. Kérek egy jegyet a második osztályra Győrig.  Bejött a fülkébe a kalauz, megvizsgálni a jegyeket. (Hunyady Sándor) A hajó késik, még jegyet se lehet váltani. (Nagy Lajos) A személyzeti | jegy és Kálmán bácsi fillérei | vittek nyugatra. (Szabó Lőrinc) || a. Az a papírlapocska, amely tulajdonosát feljogosítja arra, hogy vhova belépjen, vmely szórakoztató előadást megtekintsen, meghallgasson. ® Belépti jegy; ® potya jegy; jegyet ® foglal; jegyet vált a moziba, a színházba. Jegyek elővételben kaphatók. Minden jegy elkelt. A jegyeket elkapkodták. Kérek egy tízforintos jegyet.  Nézz le immár, nézz le, lelkem! | Nézz le kissé páholyodból … Ma sem volt csak egy forintom, Melyet vacsorára szántam, S jegyet vettem rajta. (Petőfi Sándor) || b. Az a számmal v. egyéb jellel ellátott kis papírlap, cédula, amelynek ellenében vmit megkap v. visszakap vki. Ruhatári jegy. Holnap nem ebédelek itt, átadom a jegyemet.
2. <Korlátozott áruforgalom idején> vásárlásra jogosító hatósági utalvány. Jegyre adtak húst; jegyre adták a cukrot; jegyre vásárol. A közellátási jegyeket megszüntették.
3. (ritka, pénzügy, hivatalos) Bankjegy. A jegybankok ma már nem váltják be a jegyeiket aranyérmékre. || a. (közgazdaságtan, pénzügy, 1945 előtt) Árut v. pénzértéket helyettesítő írás, ill. nyomtatvány. ® Kincstári jegy; közraktári jegy: vmely közraktárban elhelyezett áruról kiállított s a forgalomban az árut helyettesítő írás; ® pénztári jegy.
IV. Szolgálati jegy: a) (katonaság, 1945 előtt) kisebb fontosságú jelentést, kérelmet, parancsot tartalmazó, külső formájában meghatározott irat; b) (vasútügy, régies) szolgálatban levő – többnyire ellenőrzéssel megbízott – közlekedési alkalmazott utazási igazolványul is érvényes írásos felhatalmazása.
Szóösszetétel(ek): 1. jegyadó; jegyautomata; jegyakció; jegybeváltás; jegybőség; jegycsaló; jegycsomag; jegyeladás; jegyellenőr; jegyelőjegyzés; jegyfiók; jegyhamisítás; jegyhamisító; jegykezelő; jegykiadó; jegykibocsátás; jegyközpont; jegylyukasztó; jegytulajdonos; jegyvásárlás; jegyvizsgáló; 2. anyajegy; árujegy; átszállójegy; autóbuszjegy; bankjegy; belépőjegy; bérletjegy; cukorjegy; diákjegy; ebédjegy; élelmiszerjegy; érdemjegy; féljegy; füljegy; füzetjegy; gyermekjegy; hajójegy; hangjegy; helyjegy; hetijegy; idényjegy; ingyenjegy; írásjegy; kenyérjegy; kézjegy; könyvjegy; letétjegy; lisztjegy; menetjegy; mesterjegy; mozijegy; névjegy; ötvösjegy; pénzjegy; pénztárjegy; peronjegy; pótjegy; ragjegy; retúrjegy; sajtójegy; sorsjegy; szabadjegy; szakaszjegy; számjegy; színházjegy; vadászjegy; védjegy; vétjegy; villamosjegy; vízjegy; vonaljegy; zálogjegy; zárjegy.
jegyetlen v. jegytelen; jegyű.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT