jeges
jeges [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Jégréteggel borított <hely, tárgy>. Jeges ablak; jeges zóna. Csikorgott kerekem a jeges hóban, midőn a vár dombján … elmenénk. (Kazinczy Ferenc) Elesett a Rigó lovam patkója, | Jeges az út, majd kicsúszik alóla. (Arany János) Jeges ágak között zörgő | időt vajúdik az erdő. (József Attila)
2. Olyan <víz, folyó>, amelyen jégdarabok úsznak; zajló. Jeges áradás v. ár fenyegeti Győrt. Átkelt a jeges Dunán. Amit az ágyútűz megkímélt neki jött a jeges árvíz, s mind, mind ledöntötte. (Jókai Mór) || a. Jéggel kevert <csapadék>. Jeges eső. Jeges szél indul; az ég kihűlő halottnak tűnik, s egyre borzalmasabb hideget áraszt. (Gelléri Andor Endre)
3. Jéggel v. jégbe hűtött, jegelt <ital>. Jeges limonádé. || a. Jeges borogatás, tömlő: a beteg, lázas testrészre tett, apróra tört jeget tartalmazó b., t. Jeges tömlőt a szívére, a fejére borogatást, orvosért, orvosért. (Kosztolányi Dezső) Homlokára jeges borogatást tett. (Karinthy Frigyes)
4. Háztartás részére jeget (1b) árusító, szállító. Jeges ember, kocsi.
5. Jéghideg, nagyon hideg. Jeges víz; jeges zuhany ¬. A goromba élet Jeges zuhannyal önte le. (Arany János) A pezsgő jeges habja fehérlőn, forrva csordult. (Kaffka Margit) Együtt vágunk a jeges télnek. (József Attila)
6. (átvitt értelemben) Rendkívül hideg, fagyosan visszautasító, barátságtalan <magatartás>. Jeges fogadtatás. || a. (átvitt értelemben) Hideg, dermesztő <érzés>. De én valami hirtelen, jeges vakrémülettel kaptam vissza a kezem. (Kaffka Margit)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Háztartások, üzemek részére jeget (1b) kihordó és árusító személy. Itt a jeges!
jegesség.
