jegenye
jegenye [e-ë-e] főnév ..nyét, ..nyéje [e]
1. A nyárfaféléknek magasra növő, jellegzetesen karcsú alakú fája; jegenyefa (Populus italica). Sudár jegenye. Az utat jegenyék szegélyezték. Szóláshasonlat(ok): karcsú, mint a jegenye: nagyon k. Jegenyék hajladoznak Égig nyúlt sudarokkal. (Berzsenyi Dániel) Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék. (Petőfi Sándor) A kapu körül százesztendős jegenyék hintáztak a szélben. (Krúdy Gyula)
2. Jegenyefa (2). Teknőt, vályút farag jegenyéből. || a. jelzői használat(ban) (ritka) Ilyen faanyagából készült. Jegenye főzőkanál.
Szóösszetétel(ek): jegenyeerdő.
