jég
jég főnév jeget [e-e], jege [e-e] (csak egyes számban)
1. Megfagyott víznek v. más folyadéknak szilárd halmazállapotú, rendsz. színtelen tömege. ® Elolvad a jég; jéggé fagy: (egész tömegében) megfagy. Jéggé fagyott a víz a hordóban. Jéggé fagyott a tej a kannában. Szóláshasonlat(ok): hideg, mint a jég: nagyon h. Jéggé vált a víz a lavórban. (Nagy Lajos) || a. A vizet v. a talajt borító megfagyott vízréteg, egészben v. kisebb-nagyobb darabokban. Vékony, vastag jég; görcsös, sima jég; a Balaton, a Duna jege; beszakad, betörik, hajlik, recseg-ropog alatta a jég; elolvad, fölenged, meghasad, megreped, megtörik, összetörik a jég; megindul, feltorlódik, összetorlódik a jég; ® hízik a jég; zajlik a jég; csúszik, csúszkál a jégen; elcsúszik, elesik a jégen; rámegy a jégre; betöri a jeget; jeget ® hízlal. Mint a Montblanc csúcsán a jég, | … Csöndes szivem, többé nem ég. (Vajda János) Imrus a Dunához került, ahol már nem volt jég. (Babits Mihály) Uraságnak fagy a szőllő | … Övé a tó s a jég alatt | neki bújnak a jó halak | iszapba. (József Attila) || b. Élelmiszernek hidegen tartására és romlásának megakadályozására v. orvosi célokra haszn., rendsz. mesterségesen, gyárilag előállított jégdarab(ok). Háztartási jég; jégbe hűti a szódavizet; jégen tartja a tejet; bosszúját v. haragját ® elteszi a jégre; jégre teszi a húst; jeget rak a betegre; jéggel borogatja a beteg testrészt.
2. Jégeső. Jég esik. Itt jég volt. Elverte a jég a búzát, a határt, a termést. Húrod zengjen vésznél szilajabban És keményen mint a jég verése. (Vörösmarty Mihály) Délután elverte a jég a szőlőt. (Móra Ferenc) Egyszer jég is esett …, fehér golyók kopogtak, ugráltak. (Babits Mihály)
3. (bizalmas) Korcsolyapálya, jégpálya. Menjünk ki a jégre. A jégen találkozunk.
4. (átvitt értelemben, cukrászat) <Süteményen> tojásfehérjével készült fehér cukormáz. Gyönyörű a jég ezen a tésztán.
5. (átvitt értelemben, költői) Érzésnek, magatartásnak tartózkodó, hideg volta. Elhűlt A dobogó bús szív; az ajak jege csókra nem olvad. (Vörösmarty Mihály) Nem láttuk, e szív néha mit palástol Hordván közöny havát és gúny jegét. (Arany János)
6. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, költői) Olyan hideg, dermesztő, mintha jég volna. E jég szókra sokan jéggé változva szivökben, Álltanak. (Vörösmarty Mihály)
Szólás(ok): (bizalmas) a jég hátán is megél: olyan élelmes, leleményes, életrevaló, hogy a legszűkösebb körülmények között is előteremti a szükségleteit; megtörik a jég: a) vkinek az ellenállását engedékenység, közömbösségét érdeklődés v. vonzalom váltja fel; b) vmely folyamat, amely addig akadályba ütközött, v. sikertelen maradt, megindul, sikerrel jár; jégre visz vkit: kellemetlen helyzetbe, bajba sodor, rászed vkit; (népies, tréfás) elment jeget aszalni: ki tudja, hová ment, s mit csinál.
Szóösszetétel(ek): 1. jégbiztosítás; jégburkolat; jégburok; jégbüfé; jégcukor; jégdarab; jégeke; jégellátás; jéggyártás; jégképződés; jégkirálynő; jégkocka; jégkristály; jégkunyhó; jégmentes; jégpince; jégrepedés; jégrevü; jégrianás; jégsarok; jégsarkantyú; jégszánkó; jégsziget; jégszobor; jégtakaró; jégtartó; jégtenger; jégtorlódás; jégtömeg; jégtükör; jégtündér; jégünnepély; jégvitorlás; jégzátony; jégzóna; jégzúzó; 2. műjég.
