játszó

Teljes szövegű keresés

játszó [cc] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami játszik. A babával játszó gyermek; feketébe játszó zöld; a darabban játszó színészek; idegenben játszó csapat; a becsületével játszó ember; a habokkal játszó szellő.  Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó | Csalfa, vak Remény! (Csokonai Vitéz Mihály) Készül föl Budára | Jó Hunyadi László, | Ne menj fel, ne menj fel, Ne légy életeddel Könnyelműen játszó! (Petőfi Sándor) Az ég nem azúrkék, hanem a porcelán színeiben játszó. (Jókai Mór)
2. Olyan <kedv, hangulat>, amikor vki, vmi szívesen, kedvvel játszik. Ma nincs játszó kedvében.
II. főnév -t, -ja
1. (elavult) Színdarabban játszó személy; színész.  Szigligeti maga író is, játszó is egyszersmind. (Vörösmarty Mihály) Jelenet végin … az én játszóm kilép. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
2. (tájszó) Játék, játékszer. A gyerek elhagyta a játszóját.
Szóösszetétel(ek): 1. játszóasztal; játszóház; játszóhely; játszóidő; játszókártya; játszópajtás; játszószer; játszószín; játszószoba; játszóterem; 2. lemezjátszó; szavajátszó; színjátszó; utánjátszó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT