játszi

Teljes szövegű keresés

játszi [cc] melléknév -n, -bb
1. (irodalmi nyelvben) Játszani szerető, játékos kedvű.  A játszi gyermekség bájos körében Csókoljuk a jelenlét angyalát. (Kisfaludy Károly) Hol napsugáros pálmafák alatt Ártatlan voltam, játszi, gyermeteg. (Madách Imre) A föld mátul rideg, zord, néma, árva; Nem élnek rajta játszi istenek. (Reviczky Gyula)
2. (irodalmi nyelvben) Játékos könnyedséggel, vidáman mozgó, gyorsan tovatűnő. Játszi hullám; játszi mosoly; játszi napsugár; játszi szellő.  Könnyü s játszi a lány illanása. (Vörösmarty Mihály) Eltűn kedveséhez játszi szellőn uszván. (Arany János) Illanó felhők az égen, Játszi árnyak a mezőn. (Vajda János)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nem mély, inkább, felületes, kevésbé komoly, derűs, könnyed <gondolkodás, érzelem>; játékos. Játszi elme, kedély, képzelet, kívánság, reménység.  Elméje fény volt, játszi és vidor. (Vörösmarty Mihály) Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta, Játszi elmém könnyű énekét elmondta. (Arany János) Józsi volt a legszegényebb. Viszont benne volt meg a legnagyobb mértékben … a játszi s mindig úri bohémság. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Elmés, kedveskedő, de nem komoly, inkább tréfás <beszéd, megnyilatkozás>.  És ki ezentúl is háborgat játszi szavakkal, Annak némavakon hasznosabb lett volna születni. (Vörösmarty Mihály)
4. (választékos) Játszi könnyedség(gel): nagy k.-(gel). Játszi könnyedséggel ugrott át a gátakon. Játszi könnyedségét irigyelték. || a. határozói használat(ban) (választékos) Játszi könnyű v. könnyen: nagyon k.  Ez a formaérzék valódi eleven műszerré alakította a költő képzelmét, s látszólag játszi könnyűvé, biztossá és arányossá tette a kivitel munkáját. (Péterfy Jenő)
játsziság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT