járul
járul tárgyatlan ige -t, -jon
1. (választékos) <Személy, csoport kivételes v. ünnepi alkalommal> vmely feladat elvégzése, kül. hódolatának, részvétének v. tiszteletének kifejezése, ill. vmely kérésének előterjesztése végett megy, lép vki, vmi elé v. vhová. Az ® urnához járul. A tömeg a nagy halott ravatala elé járult. A választók a szavazóurnákhoz járultak. Méltóságteljes léptekkel járul … az elnöki szék felé. (Jókai Mór) Egy deputációt választottak, … amelyik a tanács elé akar járulni. (Mikszáth Kálmán) || a. (vallásügy) Vmely szertartásbeli cselekmény elvégzése végett ünnepélyes léptekkel odamegy vhová. Az oltár elé járul. Hányat találsz gazdagjaink között, Kik áldozó kézzel járulnának | Hermionénk [= a föld és termés istennőjének] szentelt oltárához? (Berzsenyi Dániel) || b. (átvitt értelemben, választékos) Vki elé v. vkihez járul (vmivel): vmely ügyben vkinek mint illetékesnek a segítségét kéri. Azzal a kéréssel járulok hozzád, hogy … A megyéhez járult, Panaszt tenni keserves bajárul. (Kiss József)
2. (átvitt értelemben) <Személy, közösség> vmihez rendsz. anyagi segítséget nyújt, vmennyit hozzáad, vmely teherből részt vállal; hozzájárul.
3. (átvitt értelemben) Vmihez vmi járul: vmihez (a meglevőn v. az említetten kívül) még hozzátartozik, velejár, a meglevőt növeli vmi; hozzájárul. Ehhez még az is járul. A bajhoz a tehetetlenség járul. A követeléshez illeték, kamat járul. Ehhez az összeghez járul még a szállítási díj. Nagy szépségéhez az a nagy hibája járult, hogy maga is tudta, milyen szép. (Jókai Mór)
Igekötős igék: hozzájárul; odajárul.
járulás; járuló; járult.
