járatos

Teljes szövegű keresés

járatos melléknév -an, -abb, (régies) -b
1. Olyan <személy, ritk. állat>, aki, amely (mint ismerős) gyakran jár vkihez, vhova; bejáratos. Járatos vhova; járatos hozzánk; járatos a szomszédékhoz.  A szegény kecske … a puszta pincébe igen járatos volt. (Vörösmarty Mihály) Egyikéhez e derék gazdáknak gyakorta járatos voltam. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki gyakran járt, megfordult vhol, s így az ottani körülményeket, viszonyokat jól ismeri; jártas, ismerős. Járatos vhol. Itt nem vagyok eléggé járatos.  Melyitek járatos ezen a vidéken? (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, kissé régies) Vmiben tapasztalt, tájékozott, gyakorlott; jártas. Járatos az irodalomban, a műszaki ismeretekben, a politikában.  Megmutatá, hogy járatos a honi törvény Bokrai közt. (Arany János) Te úgyis járatos vagy a szláv nyelvekben, hát beszélsz velök. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Olyan <dolog>, amelyet jól ismernek v. használnak; ismeretes, használatos, divatos. Ez a kifejezés nálunk nem járatos.  Az egész égboltozat megelevenedett előtte, mint egy járatos tartomány. (Jókai Mór) || a. (ritka) Vhol élő v. rendszeresen tartózkodó <állat, növény>; vmely vidék állat- v. növényvilágához tartozó.  Nem járatos madár az erre … (Móra Ferenc)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT