jajveszékel

Teljes szövegű keresés

jajveszékel [e-ë] ige -t, -jen [e] (választékos)
1. tárgyatlan <Fájdalmában, kétségbeesésében> hangos felkiáltásokkal jajgat. Az áldozat anyja szívet tépően jajveszékelt.  Szalad és futtában jajgat, jajveszékel. (Arany János) Az asszony olyan volt, mint az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas Keservesen siránkozva, jajgatva mond, panaszol vmit. Meghalt az apám – jajveszékelte. Jaj, miért tetted ezt? – jajveszékelte az öreg.
Igekötős igék: átjajveszékel; eljajveszékel; végigjajveszékel.
jajveszékelés; jajveszékelő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT