jajgat
jajgat ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyatlan A jaj indulatszót ismételten, többször hangoztatja, v. hasonló hangon többször fájdalmasan felnyög, felkiált. Hangosan, keservesen jajgat; fájdalmában jajgat. Férje halálán jajgat. A beteg jajgatott és nyögött. A nép, e milljókarú lény, Korbácsolt háttal jajgat. (Madách Imre) A katona hörgött és jajgatott. (Karinthy Frigyes) Jónás azonban jajgatott s nyögött | és meglóbálták a tenger fölött. (Babits Mihály) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Némely madár> panaszosnak ható, elnyújtott hango(ka)t hallat. A vízparton pedig töméntelen bíbic Jajgat keservesen. (Petőfi Sándor) Jajgat a sirály. (Tompa Mihály) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <A szél, ill. szélben a fa> jajgatásra emlékeztető hangot ad. Jajgat az erdő; jajgatnak a fák a viharban; jajgat a szél a kéményben. Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Elégedetlenkedve v. keserűségében (folyton) panaszkodik, siránkozik. Jajgat, hogy nem tud megélni. Mit [= miért] jajgatsz örökké? Nem jajgatnék, de most már késő. (József Attila) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Fájdalmasan panaszkodik. Az én búsult lelkem … Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet. (Balassi Bálint) E vad kornak mit sírjak én? | Mit jajgassak, mit írjak én? (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Keservesen panaszol vmit. Már előre azt jajgatta, hogy milyen fárasztó lesz az utazás.
Igekötős igék: átjajgat; eljajgat; feljajgat; keresztüljajgat; végigjajgat.
jajgató.
