jaj

Teljes szövegű keresés

jaj indulatszó és főnév
I. indulatszó [jaj v. jăj v. jajj]
1. [jăj v. jaj] <Testi fájdalom kifejezésére.> Jaj, nagyon fáj!  Jaj, a hátam, jaj, a hátam Oda van! | Szomszéd bácsi kiporozta csúfosan. (Petőfi Sándor) Jaj, fiam, nagyon rosszul vagyok, jaj, gyere már segíts, igazétsd meg a fejemajját. (Móricz Zsigmond) || a. [jaj v. jajj] <Szúrástól, vágástól eredő v. hasogató, nyilalló fájdalom kifejezésére.> Jaj! – Mi történt? – Egy szögbe léptem.
2. [jăj v. jaj] <Kellemetlenül nagy hideg vagy nagy hőség kifejezésére.> Jaj de hideg ez a víz! Jaj, ez nagyon forró!
3. [jăj v. jaj] <Nagyfokú fáradtság, kimerültség, testi elernyedés, álmosság kifejezésében, főleg de, be fokozószók előtt.> Jaj de álmos vagyok! Jaj de elfáradtam! Jaj, elbóbiskoltam!
4. [jaj] <Lelki fájdalom, bánat, szomorúság, lehangoltság kifejezésére.>  Egek … Jaj! enyhítsétek emésztő Tüzemet, mert már megemészt ő. (Csokonai Vitéz Mihály) [A király] rátekinte a beteg! arcára: | Jaj! de vége van már, leesett az álla. (Arany János) || a. [jaj v. jăj] (gyak. közbevetésként) <Panasz kifejezésére:> sajnos.  Piros rózsám hamar elhervadott, Szép szeretőm jaj elhagyott. (Tompa Mihály) De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni. (Ady Endre) Az élet az nagyon rövid, | de, jaj, oly lassan múlik el. (Kosztolányi Dezső) || b. [jăj v. jaj] <Fájdalmas, sajnálatos dolog közlését színező szóként.>  Mostohának ugyan átka kicsit tenne: | Jaj de az apjának is van része benne! (Arany János) || c. [jăj v. jaj] <Fájdalmas dologra emlékezés kifejezésében:> haj!, hej!  Édes szülém tanitott volna rája [= az imára] Jaj de régen temetőn a fejfája. (Tompa Mihály)
5. [jăj] <Szenvedésben, csapásban, bánatban való együttérzés, részvét kifejezésére.> Jaj, szegénykém, ne keseredj el, majd csak meggyógyulsz! Jaj de borzasztó!  Jaj bizony, szegény Iszla fiú derék egy legény volt, nagyon kár érte … (Jókai Mór)
6. [jaj] <Ijedség, megdöbbenés, rémület kifejezésére.> Jaj de megijedtem! Jaj de megijesztettél!  „Oda van [Toldi] vége van! jaj, jaj!” sikoltának Minden ablakából a pesti utcának. (Arany János) Cudar boszorkány! Hová tetted a Deliancsát? – Jaj! Megmondom. Csak eressz el. (Jókai Mór) || a. <Ijedt könyörgés kifejezésében.> Jaj, csak azt ne kívánd tőlem! Jaj, azt nem tehetem meg!  „Miféle szerzet vagy? … | Szólj, vagy visszalöklek [a kútba], vessz oda lenn, maradj!” „Jaj csak vissza ne lökj, … | Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög!” (Arany János) Jaj, ne vedd a karodra [beteg fiadat], még te is megkapod, ne csókold. (Móricz Zsigmond)
7. [jăj v. jaj] <Félelem, aggódás, szorongás kifejezésére.> Jaj, én nagyon félek! Jaj, mi lesz velem?!  Jönnie kell új Dózsa Györgynek | S fog is jönni. | Jaj, félek, meg nem érem én, S ti se, drága, csüggedt bajtársak. (Ady Endre) || a. <Félelem és szabódás, szabadkozás kifejezésére.>  Jaj ne bántson! kell sietnem, – Elhull pártám, itt felejtem, Ah vegye el azt a forró száját. (Vörösmarty Mihály) || b. [jaj v. jăj] <Szorongással, féltékenységgel kapcsolatos panasz kifejezésében.>  Remegés tör ki rajta [= a féltékeny feleségen], hogy többet nem kap tőle [= a férjétől] pénzt. Már mást szeret, már másnak adja, jaj, de szerencsétlen vagyok, de én tudtam előre, hogy el fogom veszíteni. (Móricz Zsigmond) || c. [jăj v. jaj] <Másért, főleg a szeretett személyért érzett aggódás, félelem, a szeretett személyt féltés kifejezésére.>  Jaj, ne menj ki Lászlóm, jaj, ne menj ki szentem: | Valami hidegség úgy borzongat engem. (Arany János)
8. [jaj v. jăj] <Bosszúság, bosszankodás, ingerültség, (hirtelen) harag kifejezésére.> Jaj, ne zavarj már! Jaj, hogy mindig itt akadékoskodsz!  Jaj, vége a cipőmnek! … sopánkodik Kenderné, – ma vettem. (Gárdonyi Géza) || a. [jaj] <Bosszúsággal vegyes panasz kifejezésében.> Jaj, de sok baj van veled! Jaj, már megint esik az eső! || b. [jaj] <Türelmetlen várás kifejezésére.>  Leszáll az ágyról, motoz, jaj, de soká megy. (Móricz Zsigmond)
9. [jaj] (ritka) <Utálat, undorodás kifejezésében.> Jaj de büdös van itt!
10. [jaj] <Megütközés, nemtetszés, elítélés kifejezésében.> Jaj, de csúnya!  Jaj be szennyes maga inge gatyája! (népköltés) Jaj de gyarló ember szegény predikátor! (Baksay S.) A török megáll és elvigyorodik. Jaj de csúnya ember. Úgy vigyorog, mintha harapni készülne. (Gárdonyi Géza) || a. <Megütközés és részvét kifejezésében.>  Hozz hát ki [bort] egy kancsóval: az eszem Hadd áztatom meg s mondok egy okost. | – Oh jaj, hová juttat még italod. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
11. [jăj v. jaj] <Korholásban, szemrehányásban, főleg ezek enyhébb változatában.> Jaj de csúnyán beszélsz (v. viselkedsz)! Jaj, hogy mondhattál (v. tehettél) ilyet!
12. [jăj v. jaj] <Csodálkozás, meglepetés kifejezésében, gyak. de, be fokozószóval kapcs.> Jaj, hogy megnőttél! Jaj de sokan vannak!  Jaj, de megöregedett a tekintetes úr! (Mikszáth Kálmán) || a. [jăj] (népies) <Olyan magyarázat bevezetésére, amely azzal a csodálkozással jár együtt, hogy a szóban forgó dolgot kérdezni sem kellene, annyira természetes, hogy úgy van, úgy történt a dolog.> [Ki volt itt?] – Jaj, nem tudod? Hát a fiam!  „Hé … izé … mi baja lehet Annak az állatnak? | Szőre borzas, csontja zörgős, Szédelegve ballag.” „Jaj, uram, hát a sok éhség! – S hajna! – Kétszereznők csak a tartást: Mindjárt lábra kapna.” (Arany János)
13. [jaj v. jăj] <Csodálkozást is tartalmazó öröm, elragadtatás, gyönyörködés kifejezésére gyak. de, be fokozószóval kapcs.> Jaj, de szép! Jaj, milyen gyönyörű volt!  Jaj be szép az a Pest, Istenem, be szép! (Czuczor Gergely)
14. [jaj v. jăj] <Elragadtatást, lelkesedést, nagyfokú tetszést tartalmazó feleletben, hangulatkeltő, fokozó szóként, a csodálkozás mozzanata nélkül.> Jaj de helyes! Jaj de édes ez a gyerek!  Kék a szárnya, zöld a lába Jaj, be szépen jár! (népköltés) Szép ember-e a fejedelem? … – Jaj lelkem, azt ki sem lehet mondani. (Jókai Mór) Jaj, de gyönyörű vagy, te, kis cica! (Móricz Zsigmond)
15. [jaj] <Öröm, lelkendezés kifejezésére.>  Meséljen valamit, gazduram, jobb lesz; legalább kegyelmednek sem fájul meg a szeme, mi sem szundikálunk. – Jaj, n’apám [= nagyapám], meséljen valamit, hogy az isten is áldja meg! (Petőfi Sándor) Zsuzsi én szeretem magát, s addig nem nyugszom, míg feleségül nem veszem! – Jaj Istenem! – sikoltá az ártatlan lélek, nyakamba borult és sírt örömében. (Gyulai Pál) És egyedül lakunk benne? – dadogta félve édesanyám. – Egyedül? Ha csak a pókok nem hegedülnek a filedbe. – Jaj Istenem, ilyen boldogság – sírt édesanyám, törülgette a könnyeit s harapta a szája szélét, hogy fojtsa a sírást és nevetést. (Móricz Zsigmond)
16. [jaj] <Vidám v. tréfás, gúnyos tánckurjantásban, rendsz. de, be fokozószó előtt.>  Vékony cérna, kenderszál, Jaj de kicsin maradtál! (népköltés) Leszakadt a pincelakat, Jaj de vén szeretőm akadt! (népköltés)
17. [jăj v. jaj] <Megkönnyebbülés kifejezésében.> Jaj, csakhogy ezektől is megszabadultam!  Jaj Istenem, teremtőm! – sóhajtott fel a fiatal asszony [, mikor elmentek az ittas vendégek]. (Móricz Zsigmond)
18. [jăj v. jaj] (bizalmas, kedveskedő), <Érdeklődés felkeltésére főleg kisgyermeknek.> Jaj, mit hoztam neked!
19. [jaj] <Indulatos fenyegetés kifejezésében.> Jaj, most mindjárt agyonütlek, te büdös kölyök! || a. <Tréfás fenyegetésben.> Jaj, most mindjárt megeszlek!
20. [jăj v. jaj] <Vágyakozást, vmire vágyódást tartalmazó közlés bevezetésére.> Jaj, csak itt lenne már! Jaj, ha én azt úgy tudnám!  Ejnye mi az istennyila! | Üres már a láda fia? | Üres ám – | Jaj pedig be ihatnám! (Petőfi Sándor) Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy felengednének az emberek! (József Attila) || a. [jăj v. jaj] <Szomorúsággal, bánattal, lehangoltsággal színezett óhaj, vágy kifejezésére:> haj!, hej!, ó!  Szép magyar leventék, aranyos vitézek! | Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek. (Arany János) || b. [j!j v. jaj] <Honvágy festésében, fájó, sajgó érzés kifejezésére:> haj!, hej!, ó! Jaj de jó volna hazamenni!  Messzi honom tája körül jaj be kék … Azt se tudom, hegy-e az ott vagy az ég. (Arany János)
21. [jăj v. jaj] (bizalmas) <Kérdés, kérlelés bevezetésére, rendsz. az érdeklődés, tetszés mozzanatát is sugalmazva.>  Mi a fránya az? Szomorú darab? Jaj, kérlek csak szomorújátékot ne adjatok! (Jókai Mór) Jaj tekintetes úr … Tessék mán eligazítani, hun a huszárkaszárnya? (Móricz Zsigmond)
22. [jaj v. jăj] (bizalmas) <Ellenvetés, elutasítás bevezetésére.> Jaj, ne is kérdezd; Jaj csak ezt ne mondd.  Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan. | „Jaj, galambom, hogy mehetnék, Míg e foltot ki nem mostam!” (Arany János) Jaj, barátom, azt ne is keresse … Elutazott a báró úr még az éjjel. (Jókai Mór) || a. [jaj v. jăj] <Gyengéd ellenvetés bevezetésére.> Jaj, nem úgy van ám az! || b. [jăj] (népies) <Fölényes feleletben, leintésben, rendreutasításban:> hja! Jaj, öcsém, sokat nem tudsz te még! || c. [jaj v. jăj] [Tréfás, évődő ellenkezés bevezetésére.>  Királyasszony, néném, Az egekre kérném: Azt a rózsát, piros rózsát Haj, beh szeretném én! … | Jaj! öcsém, Kázmér, Azt nem adom százér. – (Arany János) || d. [jaj v. jăj] <Vitának, töprengésnek, a beszélő önmagával való vitatkozásának festésében, ellenvetés, visszavonás kifejezésében.>  Néha egy-egy tanács indul egész hévvel, De maga a szóló megakasztja dé-vel. | „Hátha bizony … jaj de! – Tudod-é mit? … áh de!” (Arany János) || e. [jăj v. jaj] <Elbeszélésben, a sikertelenség hangulatának festésére, a szereplő lehangoltságának érzékeltetésére.>  Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal, … Fut hideg forrásnak enyhitő vizére, És ezerjófüvet tépni a sebére; Jaj, de a forrásnak kiszáradt az ágya, Az ezerjófüvet írül sem találja, … | Ugy bolyonga Miklós. (Arany János)
23. [jăj] <Mentegetőzésben.>  „Becsületes neved, édes atyámfia?” … „Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel, Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.” (Arany János) Jaj, nagyságos asszony, nincs otthon kire hagyni [a gyereket], hát ki kell hozni magammal a munkára. (Móricz Zsigmond)
24. [jaj] <Annak kifejezésére, hogy valami hirtelen eszünkbe jutott, amiről megfeledkeztünk.>  Valami jutott eszembe! | Zálogul majd azt teszem be. | Előre, | Hitvesem fejkötője! | Jaj de hisz már sírba zártam Szerelmetes hitestársam, S ott véle Nyúgoszik fejkötője. (Petőfi Sándor)
25. [jăj v. jaj] <Elbeszélésben, vmely elmúlt állapot, helyzet, megtörtént eset, esemény, élmény festésére.> Jaj, de szép látvány volt! Jaj, de undorító volt az egész! Jaj, hogy féltem!
II. (állítmányként v. állítmány ragozhatatlan részeként, a melléknévi v. főnévi állítmányhoz némileg hasonló szerepben) [jaj] (ritk. -abb)
1. (2. v. 3. személyű részeshatározóval) <Fenyegetést tartalmazó kifejezés állítmányaként, ill. állítmányának ragozhatatlan részeként:> nagyon rossz (dolog), nagyon keserves (sors). Jaj (lesz) neked! (v. nektek!): lakolni fogsz (v. fogtok), bajba kerülsz (v. kerültök); Jaj a legyőzötteknek: keserves sors vár a legyőzöttekre; (népies) Jaj lesz a bőrödnek!: vigyázz magadra, mert elverlek! –11 (részeshat nélkül) (ritka)  Jaj, ki parancsom élve szegi! (Arany János) Jaj a botránkozónak, de százszor jaj a botránkoztatónak. (Jókai Mór) Itél a nép, itélni fog [,] S ezerszer jaj a bűnösöknek. (Ady Endre) –12 (népies) <A részeshat testrésznév.>  Jaj a fejének, ha én még egyszer megkapom. (Jókai Mór) –13 (főleg irodalmi nyelvben) <Élettelen tárgyra vonatkoztatva.>  Amely [kő] porhatag már, Vessétek azt el kérlelhetetlenül, Bármily szent emlék van csatolva hozzá, Mert jaj a háznak mely alapba gyönge. (Petőfi Sándor) A haja sűrű volt és annálfogva gubancos: jaj volt annak a fésűnek, aki abba rendet csinálni beletévedt, mert beletörtek a fogai. (Jókai Mór) || a. <Elbeszélésben, fenyegető magatartás jellemzésére, rossz vég sejtetésére.>  [Dobó] ismét felragadja a kardját, s ráveti magát tigrisként a résen benyomakodó törökre. Jaj annak, aki most eléje kerül. (Gárdonyi Géza) Árpád hazájában jaj annak, Aki nem úr és nem bitang. (Ady Endre)
2. (1. személyű részeshatározóval) Jaj nekem! v. (ritka) Jaj nekünk!: a) <szenvedés, fájdalmas panasz kifejezésére>;  Piroska … ez a név! jaj nekem, ez a név! | Hogy tipra keresztül egy boldogtalan év S közel a másiknak fele is már rajtam; Mióta e dalra kulcsolva van ajkam! (Arany János) Karolsz még, drága, kicsi társam? | Jaj, nekem, jaj, ezerszer is jaj Ebben a véres ájulásban. (Ady Endre); b) <ijedség, rémület, kétségbeesés kifejezésére>; jaj nekem v. jaj nekünk, ha … : keserves sors vár rám v. ránk, ha …; nagyon rossz lesz nekem v. nekünk, ha …  Ha jól megnézlek, még sem vagy te az [= Korpádi]! Te – jaj nekem, jaj, Kont! oda vagyok. (Vörösmarty Mihály) A többi istent kicsit bánom én: Csakhogy magamnak is jaj. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Mit cselekszel az istenért? Jaj nekünk, jaj! Csillapodjál édes fiacskám… Gábor, Gábor! (Mikszáth Kálmán)
3. (1, 2. v. 3. személyű részeshatározóval) <Múltra vonatkoztatva, szenvedéssel, fájdalommal kapcsolatos ténynek v. ilyen tény feltevésének közlésében:> nagyon rossz, keserves. Jaj volt annak, aki szólni mert. Jaj lett volna neked, ha ellenszegültél volna.  Jaj volna az írónak, ki addig le nem írna egy perfektumot, míg sorba tanácsot nem kérd nyelvészeinktől! Még jajabb, e tanácsok meghallgatása után! (Arany János) Jaj volt annak aki valami újjal nem lépett elő, de jajabb annak, aki értéktelen darabbal állt a deszkára. (Baksay S.) || a. <Fenyegetésben, keserves sorsot, pusztulást ígérő v. jósló kijelentésben.>  Csak szerelmed határát ne érjem, Mert ott, kis lyány, jaj néked, jaj nékem! (Petőfi Sándor)
4. (részeshatározó nélkül) (népies) Nagyon rossz, fájdalmas, nehéz, keserves (állapot, helyzet, dolog, ügy). Jaj a rosszal, de jajabb a rossz nélkül.  Jaj a nemzetnek, mely lakhelyeiből kiüldöztetett: jajabb annak, melly ősi nyelvétől fosztatott meg. (Kölcsey Ferenc) || a. (ritka) Olyan állapot, helyzet, amelyben sok fájdalmat kell elviselnie vkinek; keserves állapot, sors.  S jaj lett volna szegény Piroskának dolga, | Ha, míg emlegették, folyvást csuklott volna. (Arany János)
III. főnév [jaj] -t, -ok, jaja v. (költői) jajja
1. (irodalmi nyelvben) Keserves, fájdalmas, bánatos felkiáltás; jajkiáltás.  Ritkult a sokaság; jaj, üvöltés támada benne. (Vörösmarty Mihály) S a néma légbe nem vegyűl Csak legkisebbke jaj. (Garay János) Mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. (Tóth Árpád) És hallja távol haldoklók jaját … (Juhász Gyula) Kívülről, a folyosó felől hosszan elnyújtott jaj zendült fel, bugyborékoló hörgés vegyült bele, majd minden dobpergésbe fúlt. (Karinthy Frigyes) || a. (főleg birtokos szerkezetben, birtokszóként) (átvitt értelemben is, irodalmi nyelvben) Nagy tömeg, a nép jajkiáltása, jajszava, keserves sorsa miatt feltörő panasza.  Itt egy falu, amott egy város ég, Százezerek jajától zúg a lég. (Petőfi Sándor) Oh, nem hallod-e A nép jaját? (Madách Imre)
2. (főleg irodalmi nyelvben) Keserves, fájdalmas, bánatos panaszkodás, panasz. Tele vannak jajjal, bajjal: sok panaszuk, fájdalmuk van.  Hazánk külön-külön vidékein jajt, s bánatot találtam. (Katona József) Tán szíve királynak megesik a jajra. (Arany János) Ezer oh, jaj, baj, ejnye, nyűg Siránkozik pityergő szánkon. (Ady Endre)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Fájdalom (2).  Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul. (Arany János) Az ő jajok rész, összes az enyém. (Szigligeti EdeShakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. jajdal; jajkeserves; jajordítás; jajpanasz; jajüvöltés; 2. macskajaj.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT