itten
itten [e] határozószó, mutató (népies v. kissé régies)
Itt (főleg 1, 3, 5–6, 13–14). De, hát Melinda! oh! hát a haza! | itten Melindám, ottan a hazám – | a pártütés kiáltoz, s szerelmem | tartóztat. (Katona József) Laci te, Hallod-e? … | Űlj meg itten az ölemben. (Petőfi Sándor) Falu kocsmájában van az én lakásom; … Van szállásom itten s ennem innom ingyen. (Petőfi Sándor) Mi kell? lakozás kell? – akar éjnap itten | Dőzsölj palotámban, mint egy Odin isten. (Arany János) A furmányos szekerek nagy csörömpöléssel döcögtek a városka kövezetén, amely még a középkorból maradt itten. (Krúdy Gyula)
