itt
itt határozószó, mutató
<Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelöl, s ezt közelinek jelzi.>
1. Ahol én, a beszélő (is) jelen vagyok; ezen a helyen. Itt benn; itt a szemed láttára; itt mellettem; egyik ® lábad itt, a másik ott. Itt nem szabad dohányozni! Ejh mi a kő! tyuk anyó, kend A szobában lakik itt bent? (Petőfi Sándor) Mi keresni valója van itt akárkinek! Itt én vagyok az úr! Ide senki se jöhet be, csak az én hívásomra! (Móricz Zsigmond) Cila, Cilu, … Behálóznak a mozdulatai. | Itt sétál az íróasztalomon. (Szabó Lőrinc) || a. Ebben a házban, ebben a környezetben, ebben a közösségben. Itt baráti hang uralkodik. Itt jó helyen van. A saját házában van. (Mikszáth Kálmán) Itt nem volt semmi baj, itt szerették, itt minden úgy volt, mint azelőtt. (Móricz Zsigmond) || b. Ebben a községben, városban, ezen a vidéken. Itt még a nap is melegebben süt. Annyi tiszt lődörgött itt [= a városban], hogy még a szeplős asszonyoknak is hármával jutott udvarló. (Mikszáth Kálmán) Meddig szándékozik maradni városunkban? – Ezt bizony magam sem tudom. Barátaim vannak itt. (Krúdy Gyula) || c. Ebben az országban; hazánkban. [Emlékezés Táncsics Mihályra.] Kend új rendet akart: | Mindenkit szeretni. | Mi más rendre vágyunk: | Vagy igaz világ lesz, Vagy nem lesz itt semmi. (Ady Endre) || d. Itt (a földön) v. itt (ezen a világon): <a túlvilágban hívők hite szerint> e földi életben <a túlvilágival, a halállal szemben>. Ember! a tetted oly nagy és nemes, hogy jutalomra már itt érdemes. (Gárdonyi Géza) Egyik sem érzi az élet illatát, Hogy itt szeretni szép és itt örülni jó. (Juhász Gyula) Halál után az itt maradtak régente toroztak. (Móricz Zsigmond)
2. <Meghatározott helyzetben a közelben levő személy(ek) egyenes megszólításának kikerülésére, az „önnél”, „magánál”, „önöknél”, „maguknál” stb. helyett.> Kezelve van itt a jegy?
3. A mutatással megjelölt közeli helyen. Itt ered a Duna. Itt van a vezeték csatlakozása. || a. Vmely közel levő tárgynak mutatással meghatározott részén. Itt húz a ruha ujja. Itt fáj.
4. <Bizonyos szöveggel kapcsolatban, ill. meghatározott szókapcsolatokban:> ezen a helyen, ahol ez olvasható. Itt nyugszik ¬. Itt állt az a ház, amelyben élt v. született N. N. Ez egy sírkőn olvasható: Itt nyugszik Mihályi Rozália, élt huszonhat évet, béke poraira. (Ady Endre)
5. Az imént említett, a szóban forgó (közeli) helyen (főleg házban, községben, városban, vidéken, országban). Hazaérkezett, itt minden barátságos és meghitt volt. És szaladt ama városba, honnan hozzá Blankáról hír érkezett. Tél volt itt is … (Ady Endre) || a. Az imént említett helyen, ahol (valóságosan v. gondolatban) én, a beszélő is jelen vagyok. Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar … Áldjon vagy verjen sors keze; Itt élned, halnod kell. (Vörösmarty Mihály) Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk; Nincs egy bokor se, hol Meghúzhatnók magunk. | Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kinoz kegyetlenül. (Petőfi Sándor) [A magyar ugaron.] Elvadult tájon gázolok: … E szűzi földön valami rág. | Hej, égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág? (Ady Endre) Te nem ismered e földeket; itt | a nyájas szőlő sohasem virít. (Babits Mihály) Sétálgatok szobámba le-föl, ingben, | … s amint botorkálok itt, mint a részeg, | az ablakon kinézek. (Kosztolányi Dezső) || b. <Elbeszélésben:> az imént említett, a szóban forgó (közeli) helyen; itt (1) <az elbeszélés hősének szempontjából>. Végre hát abba az országba jutott, ahol még sohasem volt király. Ez az igazi. Itt már nemcsak megállni érdemes, de letelepedni is. (Mikszáth Kálmán)
6. <főmondatbeli mutató szóként, főleg az 1–1d jelentésben:> a(z ahol, ahonnan, ahová kötőszóval bevezetett) mellékmondatban részletezett közeli helyen. Itt, ahol most lakom, csöndes a környék. Itt, ahonnan messze kell utazni, míg az Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön, Itten élek én most megelégedéssel. (Petőfi Sándor)
7. (átvitt értelemben) Ebben az esetben, helyzetben, ilyen körülmények között, ezen a fokon. Itt bukkannak fel az első nehézségek. Itt nincs mit tenni. Hiszen a horgonyt is vasmacskának nevezi a nép és okosan, mert megfogja a tárgyakat, mint a macska az egeret, csakhogy itt nem lehet félreértés, mert a voltaképpeni macska nincs vasból. (Mikszáth Kálmán) Lássuk csak, miről is van itt szó? (Krúdy Gyula) Átkozva, hogy | itt csak egy segít, az, hogyha tudok, | tanúlni kezdtem. (Szabó Lőrinc)
8. (átvitt értelemben, ritka) Az imént említett helyzetben ennek következményeként. Beteg lett, s itt kezdődött megpróbáltatásainak sora.
9. <Felolvasásban, előadásban, írott, nyomtatott szövegben, rendsz. jelen idejű igével kapcs.:> ennél a részletnél <, amelyhez éppen most eljutottam, ill. te, olvasó, éppen most eljutottál>. Itt jegyzem meg azt is, hogy …; itt kezdődik, folytatódik, végződik az idézet. Itt egy hosszú felsorolás kezdődik.
10. (irodalmi nyelvben) <Elbeszélésben, múlt idejű v. múlt vonatkozású igével kapcs., vmelyik szereplő szavainak félbeszakítása után közvetlenül következő magyarázatban, ill. az elbeszélést folytató szövegrészben:> e szavak elhangzása után közvetlenül; ekkor, erre (II. 4). Bercsényi … félretette későbbre azt, amit most mondani akar. – Jól van no! Most nincs idő a feleselésre, akarom mondani, a vizsgálatra. Mert ebben én nem pörlekedő fél, hanem bíró vagyok. Azonban gyorsan intézkedni kell, mert körmünkön ég a tapló. – És itt ismét Ocskayhoz fordult színlelt nyugalommal, de minden szavából kiérzett a keserű irónia. (Jókai Mór)
11. Itt van: a) <kínálásban:> nesze!, tessék!, fogd (fogja), odaadom. Itt van a pénz, amit kértél. Könyökig nyult Bence a nagy tarisznyába; | Kihúzott valamit, és így szóla: „itt van! | Nesze, szolgám, madár-látta cipót hoztam …” (Arany János) Ne: itt a gyürüm. Vond fel az ujjadra. (Gárdonyi Géza); b) (átvitt értelemben) rendelkezésre áll, kéznél van, felhasználható, támaszkodni lehet rá. Ha fordításkor nem jut eszembe a szó, itt van a szótár. Ha pedig ő nem tenné, itt vagyok én. (Mikszáth Kálmán); c) <előadásban, felsorolásban:> megemlítem; meg kell említeni. Itt van először is a kórház kérdése. Aztán itt van a vízvezeték ügye. d) <személy, közlekedési eszköz az utasaival, ritk. távolról jövő állat> megjött, megérkezett. Itt van a küldönc, a vonat, a postagalamb. Csakhogy már itt vagy! Benne vót a levélben, hogy a grófné máma itt lesz. (Móricz Zsigmond); e) <személy> eljött (vkiért, vmiért). Itt van vkiért, vmiért. Itt vagyok a pénzért. Mari kisasszony!… Itt vannak magácskáért Rekettyésről. (Mikszáth Kálmán); f) <az ígért, a megvásárolt v. kölcsönkért tárgy:> elhozták, meghozták. Végre itt van a fejsze, a könyv! g) <időpont, időszakasz v. időben jelentkező dolog:> megérkezett, bekövetkezett. Itt van az alkalom (arra), hogy… Itt van az aratás ideje. Itt van a tél. Itt van az ősz, itt van ujra. (Petőfi Sándor) S ha itt van már szent, a várt Szélvész, | Köszöntjük ezt a zárka-nyitót… A szabadító magyar tanitót. (Ady Endre) A hó igen késett, November is elmúlt, december is itt volt, mégsem jött a fehér világ, fehér virág. (Móricz Zsigmond); h) <meghatározott helyzetben, meghatározó szövegkörnyezettel:> (az előzmények ellenére is) él, megvan; jól van. Hatszor sebesültem, mégis itt vagyok. Soha nem alázkodott meg, mégis itt van. Én próbáltam egyszer tizenhat napig nem enni, nem inni semmit, s mégis itt vagyok. (Jókai Mór); i) (átvitt értelemben, kissé népies) <meglepő tény bosszús, méltatlankodó megállapításában, megütközés kifejezésében, gyak. a ni! indulatszóval:> na, tessék!; lám!; íme! Itt van ni! Előre megmondtam, hogy nem teszi meg! Itt van, tekintetes karok és rendek, hisz minket bolonddá tart a pénztárnok úr… (Vas Gereben) Itt van ni! Most meg már egész nagylelkűen magára vállalja a hazugság terheit! (Jókai Mór) || a. <állítmányként, e helyett:> itt van (a–g). Itt a kenyér, egyél. Itt a kezem ¬. Itt az alkalom. Ha te nem segítesz, itt a testvérem. Itt a kórház kérdése. Végre itt a vonat! Itt a pénzbeszedő a kölcsönzési díjért. Itt a kulcs, meghozták. Itt az ® ideje. Itt a tél. Itt az idő, most vagy soha! (Petőfi Sándor) Itt a kehely igyál, | Uram László király. (Arany János) Itt a legfőbb ideje, hogy véget érjen a gonosz álom. (Krúdy Gyula)
12. <A van, marad igékkel állandósult szókapcsolatot alkotva; évszakról, időszakaszról, korszakról v. vmely időszakaszhoz kötött s ezzel együtt rendsz. elmúló jelenségről:> Itt (van) v. itt maradt: (még) nem múlt el (egészen); (még) megvan. Elmúlt a tél, de még itt van a hó. A múltból itt maradt némely előítélet.
13. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, az előbb említett hellyel, térbeli dologgal szemben, a később említettre mutatva:> a később említett, később megnevezett helyen. A szalon-ének beteg kedvvidék, Az utca bátran löki ki szivét. | Ott siratják a mult isteneket, Itt nekik már rég beesteledett. | Ott tanult, pompás, fölséges karok, Itt együgyű, de viharos dalok. (Ady Endre)
14. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, meg nem határozott hely jelölésére.> Itt (is), (am)ott (is): a) ezen a közeli helyen (is), azon a távoli helyen (is); b) a később említett helyen (is), az előbb említetten (is); c) (az) egyik helyen (is), (a) másikon (is); több helyen egyszerre v. egymás után; hol itt, hol (am)ott: egyszer egyik helyen, máskor másik helyen; ® majd itt, majd (am)ott. A faluban itt is, ott is füstölnek a kémények, közeledik az ebéd ideje. || a. <Enyhén rosszalló kifejezésekben.> Ma itt, holnap (am)ott: tartózkodási, megjelenési helyét többször változtatva; egyszer itt, máskor más helyen. Ma itt, holnap ott üti fel a fejét a járvány. Látod ugy-e, te ma itt, holnap ott csaló. Meg akartál rontani ugye. (Jókai Mór) || b. Se itt, se (am)ott v. (választékos) sem itt, sem (am)ott: a) sem ezen a közeli helyen, sem azon a távol(abb)i helyen; b) sem a később említett helyen, sem az előbb említetten; c) sem (az) egyik helyen, sem (a) másikon; d) sehol.
15. Itt meg itt v. itt és itt: <pontos hely, lakáscím stb. megjelölése, ill. felsorolása helyett haszn. kifejezésként:> az(ok)on az ismert hely(ek)en, amely(ek)et a beszélő v. az író vmely okból nem akar v. nem tud megnevezni. Elmondta, hogy itt és itt találkoztak. A tábornok … Komárom környékén járt, s itt meg itt fordult meg. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): 1. itt-amott; itt-tartózkodás; 2. emitt; imitt; ugyanitt.
