irtózik
irtózik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
1. Vmi iránt nagyfokú, néha külsőleg is kifejeződő ellenérzéssel, utálattal, borzadással viseltetik. Irtózik a hideg víztől, a kígyótól. Még a háta is borsódzik, úgy irtózik tőle. Szóláshasonlat(ok): irtózik tőle, mint ® ördög a tömjén(füst)től v. a szentelt víztől. Haj, szegény Yorick! – Ismertem, Horatio; … és most hogy irtózik tőle a képzeletem! a gyomrom is émelyedik rá … Mit gondolsz, Nagy Sándor is ilyenné lett a földben? (Arany János–Shakespeare-fordítás) A fogorvos bejárt a klastromba, de a főasszony [= rendfőnök asszony] irtózott a szerszámaitól. (Gárdonyi Géza) Másszon rá a béka, kígyó vagy valami, amitől irtózik … (Móricz Zsigmond)
2. (vonzat nélkül) Nagy félelmet érez. Irtózva lépek e halál műhelyébe. (Csokonai Vitéz Mihály) A janicsárok irtózva hátrálnak. (Gárdonyi Géza)
3. (gyak. túlzó) Nagy ellenszenvet érez vmivel, vkivel szemben; nem szereti, kerüli. Irtózik a munkától, az írástól. Irtózik még a gondolatától is. Metternich nem irtózott a panslavismust arra használni, hogy nemzeti viszályt keltsen Magyar- és Horvátország közt. (Kossuth Lajos) Semmi bolondabb Nincsen, mint az okos levelek, s én iszonyúképen Irtózom tőlük. (Petőfi Sándor) Teljes életemben irtóztam minden szívesség elfogadásától. (Gárdonyi Géza) Irtózom a mágnásoktól. Félek a gőgjüktől. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: elirtózik; megirtózik.
irtózó.
