int
int ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Kézmozdulattal, fejbólintással, szemhunyorítással v. vmely tárgy mozgatásával> jelt ad vkinek, vminek. Vki, vmi felé int; tárcsával, zászlóval, zseblámpával int. Felém intett, jelezve, hogy rólam van szó. Egyet intett. Hazamenet Toldit ujra megpillantá | Intett neki fejjel, hogy haza kövesse. (Arany János) A kocsis int egy nagyot a kezével arrafelé, amerre a masina áll, és azt mondja: – A gép … (Tömörkény István) || a. tárgyatlan Ilyen mozdulattal búcsúzik vkitől, üdvözöl vkit. A partról a hajó felé int. Kezével intett, és elment. Az emberek alig köszöntötték egymást, csak intettek a szemükkel. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (költői) <Tárgy, dolog> vmely érzelmet kifejezni látszik. Bércről visszanéz a vándor, Vígan int kies hazája. (Bajza József)
3. tárgyatlan (ritka) <Fejbólintással> beleegyezést, helyeslést v. <a fej rázásával> tagadást, ellenkezést fejez ki. Tagadólag int. Int neki, hogy minden rendben van. Van szeretője? – Anna intett, hogy nincs. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyas Intéssel jelt adva kifejez v. közöl vmit. Búcsút int: kézmozdulattal v. kendő lengetésével búcsúzik; ® igent int; ® nemet int. Némán, lankadtan intett igent a fejével. (Mikszáth Kálmán) Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt. (Ady Endre) || a. tárgyatlan Intéssel jelt ad vmire. Int, hogy üljön le.
5. tárgyas (helyhatározóval) Intéssel hív vkit, hogy menjen hozzá közelebb. Magához int vkit. Maga-elé mindjár’ intette királya [a hírmondót]. (Arany János) Dobó maga mellé intette a gyereket. (Gárdonyi Géza)
6. Vmire int vkit: <kifejező mozdulattal v. szavakkal> (folyamatosan) felhív vkit vmire. Csendre, nyugalomra inti a népet. Örömre int a természet S éltem tűnő tavasza. (Berzsenyi Dániel) A lelkiismeretes orvos csendre inté a körülállókat. (Vas Gereben)
7. tárgyas (átvitt értelemben) <Élőszóval v. írásban> figyelmeztet vkit vmire, rendsz. azért, hogy kellemetlenségektől megóvja. Óva intette, vigyázzon, el ne hamarkodja a dolgot. Tégedet harmadszor intelek már, Hogy ok nélkül keressz verekedést. (Madách Imre) || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben, ritka) Az apa kötelessége az is, hogy intsen, feddjen, dorgáljon. E karnak a cselekvényben nem marad tevékeny része, fohászkodik, int, tanácsol. (Péterfy Jenő) || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Feddéssel, dorgálással, erkölcsi ráhatással> buzdít vkit vmire, lelkére köt vkinek vmit. Fiát folyton intette, hogy szerényen viselkedjék. A tarka vadvirág … S a hulló hervatag levél, … Feléd oly esdőleg tekintnek S szeretni, csak szeretni intnek. (Lévay József)
8. tárgyas (iskolai) Int vkit: <tanár> intőt (II) ad vkinek, megint vkit. Nem intett az osztályban senkit. || a. (tárgy nélkül) (iskolai) Ő nem szokott inteni.
Igekötős igék: beint; előreint; hátraint; helyreint; ideint; kiint; közbeint; leint; megint; odaint; visszaint.
intetlen; intett; inthető.
