illik
illik tárgyatlan ige -ek [ë], -esz [e] v. (ritka, régies, választékos) -el [ë]; -ett; -jen [ë, ë] v. (ritka, régies, választékos) -jék; -eni [e]
1. (csak 3. személyben) (ritka) Vmi illik vhova, vmihez, vmire: vmit úgy lehet vmihez, vmire helyezni, hogy az kiegészül vele; jól hozzá v. rá lehet illeszteni. Ez a fedél nem illik a dobozra. De nem hogy a cipó válna el derékon, Hanem a kés tört el, pedig nem volt vékony … Nézte a kést: hová illik a darabja. (Arany János)
2. Illik vkinek, vkire, vmire, vmihez: jól, szépen áll, hat rajta v. mellette. Vö.: hozzáillik, ráillik. Hozzám, hozzád, hozzánk, hozzájuk illik. Illik neki ez a ruha. Nem illik rád ez a kalap. Ez a szín illik az arcodhoz. Szóláshasonlat(ok): Illik rá, mint ® tehénre a gatya. Tarsolyában sok gyöngy vala Rózsájának számára; Örült, midőn elképzelé, Mint illik majd nyakára. (Kisfaludy Sándor) Illik néki a sötétzöld mente. (Arany János) Hilda nagyon bő gyászruhájában lépkedett, mely jól illett viaszhalvány, finom arcához. (Kosztolányi Dezső) || a. Vkire, vmire illik: <ruhadarab> vkinek a testére v. vmely testrészére simul; se nem bő, se nem szűk. Vö.: ráillik. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk illik. Az új kesztyű nem illett a kezére. Nem illik lábára az örökölt cipő. Rá illik ez a gallér, de rám nem. || b. Illik vhova: vhol elhelyezve a környezettel együtt jól mutat, kellemesen hat. Vö.: ideillik, odaillik. Hová illik ez a kép? Ez a kép ide illik, de oda nem. Oda illik ez a dísz, ahol nem takarja el semmi.
3. Illik vkihez v. (ritka) vkinek vmi: vmely magatartás, cselekvés megfelel egyéniségének, vmely tulajdonságának, állapotának. Ahogy hivatalt viselő emberhez illik, megőrizte nyugodtságát. Nem illik hozzád az ilyen viselkedés. Kérlek, hagyd nekem a restséget, légy te serényebb, Lásd nekem úgy illik, (s oly jól esik!) (Petőfi Sándor) A vár első ostromát olyan keményen vertétek vissza, ahogyan magyar katonákhoz illett. (Gárdonyi Géza)
4. Illik vkihez: <személy tulajdonságainál fogva> alkalmas a vkivel való együttműködésre, együttélésre, kül. házasságra. Vö.: hozzáillik. Nem illik hozzád ez a barát. A társbérlők nem illettek egymáshoz. Nagyon illik az öcsédhez ez a leány. Egymáshoz illünk; a teremtés napján Egymásnak voltunk már rendelve mi. (Petőfi Sándor) Eddig sem voltak rossz házasfelek. Illettek egymáshoz. (Hunyady Sándor)
5. (ritka) Illik vki vminek: vki vmire rátermett, arra való: vki beillik vminek. Be szép vagy! be nagyon illel leventének, | Isten sem teremtett tégedet egyébnek. (Arany János)
6. Vkire, vmire illik: <vmely mondás, szabály, törvény> érvényesnek látszik, alkalmazható rá. Vö.: ráillik. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk illik; terád is illik az a szabály, hogy …; erre az esetre is illik az a szabály, hogy …; (ő)rá illik az a közmondás, de rád nem.
7. (csak 3. személyben, alany nélkül is) A közfelfogás elvárja; a közfelfogásnak, a társadalmi szokásnak megfelel; az illendőség szabályaival megegyezik. Ezt illik, ezt nem illik tenni; (úgy) illik, hogy … illik, hogy elmenj hozzájuk. Köszönt, amint illik. Neked nem illik betegnek lenned. Apja helyett apja én akartam lenni, S belőle, mint illik, jó vitézt nevelni. (Arany János) A falum népe minden vasárnap átjárt misére. Én is velök persze. Illett, kellett. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: beillik; beleillik; egybeillik; hozzáillik; ideillik; odaillik; összeillik; ráillik.
