igyekezik
igyekezik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë]; -zék (-zen) [ë], (csak jelentő mód jelenben) igyekszik ..szem, ..szel [ë, ë], ..szünk, (..szetek) [ë-ë], ..szenek [e-e]
1. Mindent megtesz vminek az érdekében; iparkodik, törekszik, fáradozik. Igyekezik vmire v. igyekezik vmit tenni v. azon igyekezik, hogy … Igyekszünk megfelelni a feladatnak. Azon igyekezik, hogy túlszárnyalja az eddigi eredményeket. Igyekezett magát tisztára mosni. Hiába igyekszik az ellenkezőt állítani. A mi deákunk azon igyekezik, hogy cifra köntöse és paripája légyen. (Mikes Kelemen) Lelkem … Dicsőségre igyekezett – Szép jövendőt láttam én! (Kisfaludy Sándor) A régi jó recipe szerint más hölgynek udvarolva igyekszik Primerosenak a szívére hatni. (Ambrus Zoltán) || a. Arra törekedik, hogy megállja a helyét, hogy munkájával, magatartásával megelégedést vívjon ki. Ez a gyerek nagyon igyekezik az iskolában. Még gyakorlatlan, de nagyon igyekezik. || b. (főleg felszólító módban) <Munkájában, cselekedetében> siet. Igyekezzünk! Igyekezzetek, mert el vagytok maradva!
2. (kissé bizalmas) Vmilyen határozott irányba megy, halad. Hazafelé igyekezik. Hová igyekezik? Errefelé igyekezik. Csacsin ült, és a falu felé igyekezett. (Gárdonyi Géza) Villamoson igyekezett befelé a külvárosból. (Kosztolányi Dezső) Hazafelé igyekeztem a szállásomra. (Hunyady Sándor)
Igekötős igék: átigyekezik; beigyekezik; eligyekezik; előreigyekezik; feligyekezik; ideigyekezik; kiigyekezik; odaigyekezik; visszaigyekezik.
igyekezés; igyekező.
