idéz
idéz ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas (hivatalos) Vkit vhova idéz: elrendeli vkinek vmely hatóság előtt v. tárgyaláson való megjelenését. A bíróság elé idéz vkit; (régies) perbe idéz vkit: eljárást, pert indít ellene; tanúkat idéz a tárgyalásra; a rendőrségre, a városházára idézték. Egy szelíd, jámbor lakótársa volt Sándornak, kit valami vétség miatt hadbíróság elé idéztek. (Jókai Mór) Az itt felsoroltakért perbe idézem. (Tolnai Lajos) || a. tárgyas (régies) Tág. ért. maga elé rendel, hív vkit. Erre az ősz táltos, kit szinte Etel vize mellől | Csendes rejtekiből Álmos táborba idézett, | … Kacagányát földre teríté. (Vörösmarty Mihály) Összetöri a csengettyűt, mégsem bírja az ispánt maga elé idézni. (Jókai Mór)
2. tárgyas <Távol levő v. meghalt személyt, lelket, babonás hit szerint> megjelenésre hív, szólít, és gyak. arra vél késztetni, hogy a hozzá intézett kérdésre választ adjon. Idézlek, Hamlet, | Király, atyám, fejdelmi dán: felelj! (Arany János–Shakespeare-fordítás) Most úgy idézlek, mint a spiritiszta, | éhes, sovány és légies alak. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (tárgy nélkül is) (költői) Hív, kelt, szólít vkit. Későn, vajha minél későbben lássalak ismét, Kiktől válnom a sír néma parancsa idéz. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas <Szöveget v. szövegrészt, szót gyak. hivatkozásul, igazolásul> pontosan ismétel. Idéz vkit: vkinek a szavát, írását hivatkozásul szó szerint ismétli; ® fejére idézi vkinek a szavait. Ady híres sorait idézte. Lenint idézi. Olyan latin költő nem volt, akit ő idézni ne tudott volna. (Krúdy Gyula) || a. (tárgy nélkül) Vhonnan, vkitől idéz: vmely szövegből v. vmely írótól vett részletet szó szerint elmond, közöl, ismétel. Jókaiból v. Jókaitól idéz; gyorsírói följegyzésekből idéz.
4. tárgyas (választékos) <Gondolatot, képet, tárgyat, személyt> magának v. másnak a tudatában, képzeletében megjelenít. Idézi vkinek, vminek az emlékét; a múltat idézi; vkinek ® emlékezetébe idéz vmit; szeme elé idéz vkit, vmit: látási emlékképét föleleveníti róla. Minden gyönyör tiétek, Miket szivem csak álmomban idéz. (Juhász Gyula) Nelli fölzaklatott fantáziája rémképeket idézett az ingó és homályos fülkében. (Babits Mihály) Nem jobb egyszerre megdögölni? | Mint … Rossz, messzi csillagokba nézni S régi dicsőséget idézni, Idézni mind, mi ősi, ódon. (József Attila)
5. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vmit idéz vhova: vminek vhol való megjelenését, keletkezését okozza. Könnyet idéz vkinek a szemébe; bajt idéz vkinek a ® fejére. Nemzeti költészet … riasztja fel … csatára a … szabad hon szabad fiát; az idéz magasztos mosolyt ajkaira, midőn a honért, ha kell, halni megy. (Kossuth Lajos) Hogy örült ennek János vitéz, | Az öröm szemébe könnycseppeket idéz. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: átidéz; beidéz; előidéz; felidéz; kiidéz; megidéz; odaidéz; visszaidéz.
idézett; idézget; idézhető; idéző; idéztet.
