intézvény
intézvény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (elavult) Intézmény (1). Minden intézvény, melynek virulása nemzetére fényt … hozott, benne [= a novella névtelen hősében] … pártfogójára talált. (Jókai Mór)
2. (elavult) Írott rendelet, a kormány v. vmely miniszter leirata, rendelkező értesítése.
3. (kereskedelem, 1945 előtt) Váltó alakjában kibocsátott fizetési utalvány, felszólítás arra, hogy vki egy harmadik személynek, az intézvényezettnek fizessen; idegen váltó.
intézvényes.
