idegen
idegen [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, (csak az 5. és 6. jelentésben:) -ebb [e]
1. Vkinek szűkebb, jól ismert közösségén kívül álló, ismeretlen <személy>. Valami idegen ember akar bejönni. Egy idegen csoport érkezett a telepre. Idegen vendégek vannak a szomszédban. [János vitéz] Benyitott végtére – de Iluska helyett | Látott a pitvarban idegen népeket. (Petőfi Sándor) Az ösztön biztosságával érzem magamon az idegen férfi tekintetét. (Kaffka Margit) Valaki megfogta a kezét, egy idegen bácsi, és vezetni kezdte. (Karinthy Frigyes)
2. Más országbeli, külföldi <személy, közösség>. Idegen állampolgár; idegen katonaság; idegen nemzet, nép. „Magyarok”, kiáltja, „címeres vitézek! | Idegen bajvívók s mindenféle népek! … ” (Arany János) || a. Más népi, nemzeti v. állami közösséget illető, ennek tulajdonát tevő, hozzá tartozó <dolog>. Idegen föld, ország, tartomány; idegen pénz, tőke, valuta; idegen zsoldba szegődik; idegen érdekeket szolgál. Siralmas nékem idegen földen már | megnyomorodnom. (Balassi Bálint) Idegen udvartól is jöttek cserébe, Hol magyar ifjúság van azok helyébe. (Arany János) Nagy az idegen Föld, | Sokasul az útja. (Ady Endre) || b. Más népi, nemzeti, állami közösségben kialakult, ott élő, ott haszn. Idegen műveltség, nyelv, szokások. Azt írta volt ked [= kegyelmed] a minap, hogy már ért franciául. – Aztot igen jól cselekszi ked, hogy idegen nyelvet tanul. (Mikes Kelemen) Beszívom magamba mindazt a becézgető, simogató asszonyiságot, ami ezen az idegen nyelven … felém száll. (Kuncz Aladár) || c. Vmely közösségi élet megszokott formáitól v. tartalmi mozzanataitól elütő. Idegen észjárás, gondolkodás, lelkület, mentalitás. A Zimánok asszonyainak természetes gráciája … megvolt benne még a sok … pesties, idegen és elütő tempó megett. (Kaffka Margit)
3. Ismeretlen v. megnevezni nem kívánt más személyhez tartozó <dolog, állat>. Idegen birtok; idegen dologbeli ® jog; idegen jószág; idegen kézre jut; (kereskedelem) idegen váltó: olyan v., mely a kibocsátónak egy harmadik személyhez szóló fizetési felszólítását tartalmazza a rendelvényes javára; ® saját rendeletre szóló idegen váltó. Idegen legelőn tartja el a tehenét. Egy idegen ló tévedt a tanyába. Egy idegen szöget nem tűr a háznál. Ankerschmidt … korlátokkal is elkülönítteté az idegen tért, nehogy valami szekérrel vagy lóval rátévedjenek. (Jókai Mór) Szórakozott vendég sem akadt, aki idegen lakószobába nyitott volna be. (Krúdy Gyula) Idegen ágyon fekszem, Megrontó lázban égve. (Juhász Gyula)
4. Vmely anyagba v. élő szervezetbe szervesen nem tartozó; kívülről bekerült. Idegen anyag. Idegen test jutott a szervezetébe. Felnőttem már. Szaporodik fogamban | az idegen anyag. (József Attila) || a. (gyak. rosszalló) Idegen elemek: vmely közösséghez nem tartozó, nem kívánatos személyek. || b. (nyelvtudomány) Idegen szó: a) olyan szó, amelyet vmely nyelv aránylag nemrég vett át egy idegen nyelvből, s amely még nem illeszkedett bele eléggé a befogadó nyelv hangrendszerébe (pl. a magyarban: blöff, mozaik, redukál); b) vmely meghatározott nyelvű beszédben v. szövegben alkalomadtán előforduló, és nem abba a nyelvbe tartozó szó.
5. Eddig nem látott, nem érzékelt, át nem élt s ezért szokatlan. Idegen tájakon jár; idegen hangokat hall; idegen érzések fogják el; számára ez idegen világ; idegenül érzi magát valahol; idegenül mozog: gyakorlat, megszokottság, tapasztalat híján bizonytalanul, tétován cselekszik. A hang az első pillanatban idegenül hangzott. (Krúdy Gyula) || a. <Újsága, szokatlansága miatt> nyugtalanító, visszatetsző. Számára idegen ez a gondolat, ez a hely, ez a szokás. Idegen nap, idegen balzsam, Idegen mámor, új leány, Mind én reám vár, én reám. (Ady Endre)
6. Tartózkodó, közömbös, hideg magatartású. Idegenül bánik vkivel. Nem voltam én ott soha, – felelte … idegenül. (Mikszáth Kálmán) Ne hadd el magad, öregem, | bőröd ne bízd kereskedőre, | … Inkább segít a kutya szőre … betegen, | semhogy magát miértünk törje, | aki sorsunktól idegen. (József Attila)
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. Idegen (I. 1) ember. Idegeneknek tilos a bemenet! Szeretettel fogadták a betévedő idegent. A konyhában egy idegen volt, egy férfi, akit nem ismert. (Kosztolányi Dezső) Sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, | mint apró gyermeket | … Én tudtam – messze anyám, rokonom van, | ezek idegenek. (József Attila)
2. Külföldi személy. Magyarországon évente sok idegen fordul meg. (szójárás) ® Uraságod talán idegen?
3. (választékos) Idegen föld, ország; külföld. Idegenbe megy, szakad, vetődik; idegenbe sodorja a sors; idegenben él. Jőj hajlékába Hubának, | Nem leled őt többé s játszó magzatjait abban: A vad pórok elől idegenbe szaladtak imént el. (Vörösmarty Mihály) Sohase feledjük, ma halt meg messze idegenben Kossuth Lajos. (Kosztolányi Dezső)
4. (népies) Idegen (I. 3) terület, birtok. Idegenbe tévedt az állat.
Szólás(ok): ld. toll.
Szóösszetétel(ek): 1. idegengyűlölet; idegennemű; 2. osztályidegen; vadidegen.
idegenes.
