idealizmus
idealizmus [ë] főnév -t, -a (csak egyes számban) (régies írva: idealismus is)
1. (filozófia) Az az irányzat, amely a lét és a gondolkodás viszonyának megállapításában, (a materializmussal ellentétben) a tudatból, az eszméből, a szellemből indul ki, ennek ad elsőbbséget, és tagadja, hogy a tudat és ennek tartalma csupán terméke (ill. visszatükröződése) az anyagnak. ® Fizikai idealizmus; ® kritikai v. transzcendentális idealizmus; ® objektív idealizmus; ® szubjektív idealizmus; az idealizmus és a materializmus harca. || a. (filozófia) <Irodalomban, művészetben, tudományban> e világnézet alapján álló olyan felfogás, melyet a valóságtól való eltávolodás v. elszakadás és a társadalmi tudatnak a társadalmi léttel szemben való elsődlegessé tétele jellemez.
2. (választékos) Vmely eszményben való feltétlen, gyak. (kritikátlanul) rajongó, lelkes hit, vmely eszmény önzetlen szolgálata. Idealizmusa tiszteletre méltó, de nem látja az életet. [Eötvös] a legnagyobb idealizmussal az önösség halálát hirdeti. (Péterfy Jenő) Fantasztikusan tele volt idealizmussal. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos, gyak. rosszalló) Naiv felfogás, mely a valóság tényeinek mellőzésével, tekintetbe nem vételével mindent eszményinek, tökéletesnek tart. Sok még benne az idealizmus.
