ide
ide [e] határozószó, mutató, és igekötő
I. határozószó, mutató középfok; ® idébb, (népies) idább (felső fok nem haszn.) <Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelent, ezt közelinek jelezve.>
1. Erre a helyre, ahol én, a beszélő (is) jelen vagyok; hozzám mint beszélőhöz közeli helyre. Lépj ide (mellém)! Laci te, | Hallod-e? | Jer ide. (Petőfi Sándor) Bémegyek | Id’ [= ide] a sűrűbe. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Bújjatok be ide a sűrűbe, ruhát cserélni. (Mikszáth Kálmán) Dobó … átintette Gergelyt maga mellé. – Kerülj csak ide, fiam. (Gárdonyi Géza) || a. Nekem, a beszélőnek. Ide add azt a poharat, én kértem. || b. <A beszélő vmely testrészének nevével alkotott határozó nyomósítására.> Bújj ide az ölembe! Ide ülj a térdemre! Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! (Petőfi Sándor) || c. Erre a helyre, ahol a megszólított(ak), ill. az(ok) a személy(ek) is jelen van(nak), aki(k)hez szól a beszélő. Azért küldtek ide bennünket, hogy megvitassuk (veletek, önökkel) ezt a kérdést. Gyermekink s nem magunk végett Jöttünk ide kérni téged … (Petőfi Sándor) || d. Ebbe a házba, ebbe a környezetbe, közösségbe. Ide nem jöhet be idegen. || e. Ebbe a községbe, városba, erre a vidékre. A borbély ide költözött ebbe a városba. (Gárdonyi Géza) Ha már ide vetett az Isten haragja ebbe az utálatos kis … fészekbe, hát élek a családomnak. (Móricz Zsigmond) || f. Ebbe az országba; hazánkba. Sok külföldi érkezett ide. Ha már egyszer idegenbe Valamikor ide bujtál, Rohanj jól kimelegedve [a háborúba]. (Ady Endre)
2. A mutatással megjelölt közeli helyre. Ide tedd a könyvet! || a. Vmely közel levő testnek, tárgynak mutatással meghatározott részére. Ide verd be a szöget! [ahova mutatok]. Ide a harmadik polcra tette a szótárt.
3. <Állítmányként, felszólító értelemben, tárggyal, -val, -vel ragos határozóval v. vele határozószóval:> add (hozd) ide (1–2)!; adja (hozza) ide!; adjátok (hozzátok) ide!; adják (hozzák) ide! Ide azt a botot! Ide azzal a fejszével! Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát. (Petőfi Sándor) Ide, ide fiamat kezembe, Hadd szorítsam a szivemhez őt! (Petőfi Sándor) Koszorúkat ide, veszteglő cserágat. (Arany János) Hogy adod [a ludat]? Ide vele! (Jókai Mór) Ide azzal a vörös alsóval! (Tolnai Lajos) Te, van egy üveg jó cognacom is. Parancsolsz? – Ide vele! (Ambrus Zoltán) –31 (régies) Ide veled!: hadd vegyelek magamhoz!; megragadlak s magamhoz veszlek. Ide veled, régi kardunk! (Petőfi Sándor) –32 (régies) Kezet, parolát ide!: csapj a kezembe (annak jeléül, hogy elfogadod az ajánlatomat, hogy egyetértesz azzal, amit mondok)! Parolát ide, hékás. (Mikszáth Kálmán)
4. (m értékű szóként) <Felszólító értelemben:> jöjj (jöjjön, jöjjetek, jöjjenek) ide (1–2) (hozzám, elém, mellém, a közelembe)! Ide, fiúk! Álljatok körém! Alig várjuk, hogy azt mondják; ide hát, Védelmezni bajában a szent hazát! (Petőfi Sándor) Ide, ide jó vitézek! | Gyüjti népét Laczfi Endre. (Arany János) Ide, aki földet szántott! | Ide, aki traktort gyártott! (József Attila)
5. Az imént említett, az ismert, a szóban forgó (közeli) helyre (házba, helyiségbe, vidékre, országba). A termet feldíszítették, ide gyűlt össze a fiatalság. [A kutyák dala.] Mienk A konyha szöglete, Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. (Petőfi Sándor) Az, aki a helyet ismeri, úgyis ide talál. (Tömörkény István) [Zrínyi Velencében.] Nem tudta, hogy hamar | ide vágy vissza a földről, hol bármi sorban | élni és halni kell. (Babits Mihály) || a. Az imént említett helyre, ahol (valóságosan v. gondolatban) én, a beszélő is jelen vagyok. Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent a szalmakunyhók küszöbe, Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. (Petőfi Sándor) || b. <Elbeszélésben, az elbeszélés hősének szempontjából:> ide (1–2). Rögtön elment a Nagymester utcába, … hazajött ide, s a szíve erősen dobogott. (Móricz Zsigmond)
6. Az imént említett, a szóban forgó közösségbe, pályára. Régi újságíró nem vagyok. Őszintén szólva: nem is nagyon szeretem a magam fajtáját. Engem közéjük a lelkem hozott ugyan, de nem is közéjük, csak ide. (Ady Endre)
7. <Főmondatbeli mutatószóként:> a mellékmondatban részletezett közeli helyre, irányba. Ide, ahol a versenyek folynak, özönlik a közönség. Ide célozz, ahova mutattam!
8. Felém, aki beszélek. Ide fordulj (, ne oda)!
9. Vmely tárgynak mutatással v. a szövegkörnyezettel meghatározott közeli része felé. Ide célozz, a tábla közepére!
10. Idáig (1–2). Ide nem hallatszik a harangszó.
11. <Közelséget kifejező határozóval kapcs.:> ehhez a helyhez viszonyítva, ettől a helytől számítva, ill. a szóban forgó tárgy helyétől idáig számítva. Az Országház közel van ide. || a. (kissé népies) <A messze szóval, a nem messze szókapcsolattal v. -ra, -re ragos mértékhatározóval kapcs.:> ettől a helytől (számítva), innen (számítva). A város ide két órányira van. Gyerünk innen fakó lovam, Tisza ide nem messze van. (Vörösmarty Mihály)
12. <Nézést, hallgatást, figyelést jelentő igével, kifejezéssel kapcs.:> rám (cselekedeteimre, magatartásomra, szavaimra); ránk. Ide figyelj!; Ide hallgass(atok)!; Ide nézz! Ide vigyázz, jó Perozes. (Jókai Mór) Most hát ide ügyelj. (Csiky Gergely) Ujhuj! – rikkantott a pofitos [= pufók] Kaby Jóska, aki ide figyelt félfüllel. (Mikszáth Kálmán)
13. <Levél, írásmű szövegére és az olvasásával kapcsolatos helyzetre támaszkodó használatban:> ehhez (a levélhez, írásműhöz). Ide csatolom, mellékelem a tegnap érkezett táviratot. A levelet ide [= a naplóhoz] tűzöm. (Ambrus Zoltán)
14. <Felolvasásban, előadásban, írott, nyomtatott szövegben:> ehhez a részlethez, amelyhez éppen most eljutottam, ill. eljutott az olvasó, v. amelyről éppen szó van. Ide szúrj be egy szót (jelzőt, mondatot, bekezdést)! Mikor ide ért az elbeszélésben, izgatott lett.
15. (erős érzelmi hangsúllyal) (gyak. rosszalló) Ebbe a <beszédhelyzetből, a szövegkörnyezetből ismert, a szóban forgó> sajnálatos állapotba, helyzetbe. Nem hallgattál a jó szóra, s lám ide jutottál! Hát ide jutottatok?!
16. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, az előbb említett hellyel, térbeli dologgal ellentétben, a később említettre utalva:> a később említett, később megnevezett helyre. Délelőtt az iskolában van, délután a könyvtárban; ide szívesebben jár, mint (am)oda.
17. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, meg nem határozott hely jelésére:> Ide (is), (am)oda (is): a) erre a közeli helyre (is), arra a távoli helyre (is); b) (az) egyik helyre (is), (a) másik helyre (is); több helyre egyszerre v. egymás után; c) ennek (is), annak (is); d) (az) egyiknek (is), (a) másiknak (is); hol ide, hol (am)oda v. majd ide, majd (am)oda v. ma ide, holnap (am)oda: egyszer (az) egy(ik) helyre, máskor (a) más(ik) helyre; ide, … amoda. Ide is, oda is bekukkantott. Hej Laboda, Laboda! | Lábod ide, amoda. (Vörösmarty Mihály) Egy láthatatlan mérleg himbálózott [Mari] gondolatában folytonosan, s ezer apró dolgot és megfigyelést rakott a serpenyőkre, hol ide tett valamit, hol amoda, majd megint átrakta. (Mikszáth Kálmán) –171 (ritka) <Az ott, amott, onnan, amonnan szóval szembeállítva:> (az) egyik helyre … (a másik helyen, helyről…) A gazda jár, jár a barázdákon, méregeti a szőlőhatárokat, elmegy a gránicra, összehasonlítja a szomszédéval, ide egy lugast tervez, amott az aljat ki kellene ültetni őszibarackkal. (Mikszáth Kálmán) || a. Se ide, se (am)oda: a) se(m) erre a közeli helyre, se(m) arra a távolira; b) se(m) (az) egyik helyre, se(m) a másikra; c) sehová; d) se(m) ennek, se(m) annak; e) sem (az) egyiknek, se(m) a másiknak; egyiknek sem. Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka. (Arany János); f) <tanácstalanság, habozás, cselekvésre való képtelenség kifejezésére>. Eddig még csak megvoltunk valahogy, de most aztán se ide, se oda. g) (állítmányként, állítmányi rész lényeges elemeként) (népies, ritka) közepes v. gyenge minőségű. Hát hiszen éppenséggel nem olyan se ide, se oda [ez a bor]… de csak több volt a tavalyiban az erő. (Tömörkény István)
18. (bizalmas) <Mély hangú, megfelelőjével párhuzamos használatban, állítmányszerűen ugyanazon főnév után, annak kifejezésére, hogy a főnévvel jelölt dolgot a beszélő, ill. a szóban forgó személy nem veszi figyelembe, nem törődik vele.> Betegség ide, betegség oda, ő elment dolgozni. Barátság ide, barátság oda, megsértett! Már szerződés ide, szerződés amoda! én nem látok más menekedést. (Vörösmarty Mihály) A két ügyvéd, szégyen ide, szégyen oda, elkezdett lefelé licitálni. (Mikszáth Kálmán) || a. Akárhogy vélekedünk is a főnévvel jelölt személyről, dologról …; akármit gondolunk is róla …; akárhogy nézzük is a szóban forgó személyt, dolgot … Leány ide, leány oda, mind olyan, mint a méz; míg az ember meg nem ízleli, nem mondhat róla semmit. (Tolnai Lajos) Szó ide, szó oda, a dolog sehogy sincs rendén. (Tolnai Lajos) Van vagyona, van tehetsége, van szép művészi hírneve, ami, az üzlete ide, az üzlete oda, nem közönséges pozíciót biztosít neki. (Ambrus Zoltán) || b. <Főleg tőszámnévi jelzős főnévvel kapcs., gyak. pénzösszegre vonatkoztatva; annak jelölésére, hogy nem sokat jelent, a szóban forgó dolog alatta marad-e vminek, vmely számnak, vagy meghaladja azt.> Ide vagy oda v. akár ide, akár oda v. se ide, se oda: nem számít, nem érdemes törődni vele. Egy pár forint ide vagy oda, nem számít. Az előfizetési pénz, … a szellemi kiállítás költsége számba sem jön; egy pár százezer forint ide vagy oda. (Jókai Mór) A kormány nem nyomatta ki a költeményt millió példányban … Pedig már akkor tízezer forinttal többet nyomatni a bankóprésnek akár ide, akár oda. (Jókai Mór) Példázat ide vagy oda: a „miként” határozza meg a szellemi bajvívás érdekességét. (Ambrus Zoltán) Az a pár forint se ide, se oda. (Móricz Zsigmond)
19. (tájszó, régies) Ide s tova: ide-oda (2). Engem e vad rengetegben Ide s tova hajt a bú. (Kisfaludy Sándor) Ide s tova jár-kel a vén. (Arany János–Goethe-fordítás)
20. Ide meg ide v. ide és ide: a) <pontos hely, lakáscím stb. megjelölése helyett haszn. kifejezésként:> arra az ismert helyre, amelyet a beszélő v. az író vmely okból nem akar v. nem tud megnevezni. Az alispán úr először is azt kérdé, hogy hová való, mire megmondá, hogy ide meg ide. (Vas Gereben) b) <felsorolás helyettesítéseként>: azokra az ismert helyekre, amelyeket a beszélő v. az író vmely okból nem akar v. nem tud név szerint felsorolni. Úgy rendelkezett, hogy ide meg ide juttassunk el egy-egy tájékoztatót.
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az ide- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, ide- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként; a szóban forgó igével egyértékű.> [Idehallatszik a harangszó?] – Ide [= igen, idehallatszik]. Ideadta minden pénzét; ide bizony.
Szóösszetétel(ek): 1. ide-amoda; 2. ugyanide.
