iá
iá mondatszó és főnév (gyak. ismételve is)
I. mondatszó
1. <A szamár jellegzetes szaggatott hangjának utánzására, jellemzésére.>
2. (gyermeknyelv, gúnyos) <Buta, rosszul tanuló gyermek bosszantására, annak kifejezéseként, hogy a beszélő az illetőt szamárnak, ostobának tartja.> Iá! nagy szamár, mégis iskolába jár.
II. főnév (irodalmi nyelvben, ritka) Szamárordítás. A szamár iája is énekre emlékeztet. (Nagy I.)
