holló
holló főnév és melléknév
I. főnév -t, -ja
1. A varjúnál jóval nagyobb, fényes fekete tollazatú, nagy, erős, vastag csőrű madár; magas fák tetején fészkel (Corvus corax). Károg a holló. Egy magányos holló gubbaszt a karó tetején. Szóláshasonlat(ok): ritka, mint a fehér holló: nagyon ritka. A lovas közeledésére hollók repültek fel a holttestekről. (Gárdonyi Géza) Szörnyű szemmel űl a Holló, alvó démonhoz hasonló. (Tóth Árpád–Poe-fordítás) || a. (átvitt értelemben) Fehér holló: rendkívüli ritkaság. Fehér holló volt köztük a züllött, rendetlen ember.
2. <Szitkozódásban, elhalványult jelentéssel.> Hogy a hollók ássák ki a szemét! A hollók vájják ki (® kiváj) a szemét!
II. melléknév (irodalmi nyelvben) Hollófekete. Holló hajfürteid Szint olyan feketék. (Bajza József) Őszbe fordult a zilált haj, Már nem holló, nem is ében. (Arany János)
Közmondás(ok): holló (a) hollónak nem vájja ki a szemét: az ugyanabba az érdekközösségbe tartozó emberek, cinkostársak nem szoktak egymásnak ártani.
Szóösszetétel(ek): hollófejű; hollófészek; hollófürt; hollókárogás; hollósereg; hollósötét; hollószárny.
