hivatalos
hivatalos melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Állami felhatalmazással működő, vmely hivatalt, hatóságot képviselő. Hivatalos közeg, személy; hivatalos körök. A következő nap délutánján az adminisztrátor nyitott be egy Párizsból érkező hivatalos fényképésszel. (Kuncz Aladár)
2. Vmely illetékes hivatali szervtől szerkesztett, kibocsátott, közölt, terjesztett <ügyirat, sajtótermék>. Hivatalos közlemény; hivatalos közlöny: a kormány rendeleteit közlő időszaki lap; hivatalos lap, levél, rendelet. Felturkálták a főispán bőröndjeiben az összes hivatalos iratokat. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen irat hitelesítésére haszn. Hivatalos bélyegző, pecsét.
3. Vmely hatóságtól megszabott, előírt, szabályozott. Hivatalos árfolyam, ünnep; hivatalos eljárás, választás. || a. Vmivel kapcsolatban véleménynyilvánításra illetékes hivataltól, hatóságtól kifejezett, kiadott. Hivatalos állásfoglalás, cáfolat, hír, jelentés.
4. Az államra, a hatóságra, vmely hivatalra tartozó, vele kapcs.; hatósági. Hivatalos hatalom; hivatalos kötelességét teljesíti. Hivatalos minőségemben jelentem meg. Tamás úr hivatalos teendőit … lanyhábban végzi. (Tolnai Lajos) Leánya előtt se nyilatkozott a diákok tanulmányi előmeneteléről, lévén az hivatalos titok. (Kosztolányi Dezső) Szédült és vértódulásai voltak. Betörés. Rablás. Hivatalos hatalommal való visszaélés … (Móricz Zsigmond) || a. A hivatalban szokásos, megszokott. Hivatalos nyelv, stílus; kimért, hivatalos hang; hivatalos úton értesít vkit. Hidegnek, közönyösnek, szenvtelennek látszott mindez a nagy üres teremben, mint egy megunt hivatalos aktus. (Babits Mihály) Már három gyerek sír … és a negyedik is hasban. Igen, ez hivatalos kifejezés volt a régi anyakönyvekben. (Móricz Zsigmond) || b. (gyak. rosszalló) A hivatal működésére v. a hivatalnokokra jellemző; bürokratikus. Hivatalos gondolkodás, körülményesség, nagyképűség.
5. Hivatali munkára fordítandó, felek fogadására kijelölt. Hivatalos óra ¬; hivatalos idő alatt; a hivatalos időn túl. A hivatalos idő reggel nyolctól du. fél ötig tart. Hivatalos órájából egy percet sem fogok elrabolni. (Tolnai Lajos)
6. (rendsz. állítmányként) Meghívott <személy>. Hivatalos vmire, vkihez v. vhová. Hivatalos voltam az ünnepélyre. Ma este a főnökömhöz vagyok hivatalos. Én ott hivatalos vendég voltam. Báthori nádor, Ujlaki herceg, Országh bán vacsorára voltak hivatalosak Tamás érsekhez. (Móra Ferenc) Egy este vacsorára volt hivatalos az államtitkárjához. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ak, -a (régies) Hivatalos (6) személy. A bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): félhivatalos.
hivataloskodik.
