haragos
haragos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki haragszik; haragvó. Haragos apa, tanító. Ne légy ilyen haragos. Ott nem haragos istenség látszik, | Ne féljetek, ott egy szép Nimfa játszik. (Csokonai Vitéz Mihály) Haragos volt. Vagy talán nem is volt nagyon haragos. Csak úgy mutatta, hogy haragszik. (Jókai Mór) Haragosan nézett ki az ablakon a besötétedett tájra. (Krúdy Gyula) || a. (népies) Olyan <személy>, aki haragban van vkivel, haragszik vkire. Haragos vkire. Felesége szép, takaros, Legényekre nem haragos. (Petőfi Sándor)
2. Haragot, méltatlankodást kifejező <ábrázat, lelkiállapot, megnyilatkozás>. Haragos az arca, a tekintete; haragosan néz; haragosan beszél, válaszol. Írt egy haragos levelet. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Villámlási haragos lelkemnek. (Petőfi Sándor) Igy vesződék Miklós, nyers, haragos búban. (Arany János) Jön a rendőr. Haragosan villan a szeme. (Nagy Lajos)
3. Hirtelen, könnyen haragra lobbanó. Haragos természet.
4. (átvitt értelemben) Külsejével, színével, kavargó mozgásával fenyegetőnek, veszélyesnek látszó <természeti dolog, jelenség>. Haragos ég, felhő; haragos tenger, vihar; a haragos istennyila: <rendsz. káromkodásban:> mennykő, villám. No, hogy csapjon bele a haragos istennyila! Haragos hab a barna hajót | … űzi. (Vörösmarty Mihály) Körülbelül éjfélre vitte odáig a haragos folyó … (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ok, -a Vki iránt haragot tápláló, vkivel haragban levő személy. Sok haragosa van: sokan (nagyon) haragusznak rá. Kibékül régi haragosával. És hogy haragosod ne legyen a szomszéd, Ime bátyád önkényt neked adja részét. (Arany János) Együtt szokott vacsorázni … a tisztikar, s ott még a haragosok is összebékültek. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): haragoskék; haragospiros; haragossárga; haragosvörös.
haragoskodik.
