huzakodik
huzakodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. Huzamosabb ideig ellenkezik, vitatkozik, küzd vkivel, konokul kitartva a maga joga v. álláspontja mellett. Mért s hogyan kezdénk először húzakodni, Elmondom. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Huzakodnak …, egyik sem engedi a maga jussát. (Jókai Mór)
2. (tájszó) <Két v. több személy> egymást húzva, lökve veszekszik, birkózik, dulakodik. [A menyecskék] megragadva egymás karját, huzakodtak előre-hátra. (Jókai Mór)
3. (ritka) Huzakodik vmitől: húzódozik, vonakodik vmitől, vminek az elvállalásától, elvégzésétől; nem szívesen megy bele vmibe. Huzakodik a munkától.
4. (tájszó) Nyújtózkodik (1). A kapus … ásítva, huzakodva szólítá meg. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: összehuzakodik.
huzakodás; huzakodó.
