húz
húz ige -tam, -ott, -zon
I. Maga felé v. saját mozgása irányában mozgat.
1. tárgyas <Mozgó ember, állat, tárgy> vkit, vmit rendsz. a hozzá közelebb eső részénél fogva, úgy mozgat, olyan mozgásra kényszerít, hogy az utána, vele együtt haladjon. Vö.: idehúz (1), odahúz (1), ráhúz (1). Maga ® után húz; húzza az ® igát; nem oda, hanem ide húzza; oda húzza, ahova akarja; hajánál fogva húz vkit; partra húzza a csónakot. A ló húzza az ekét, a kocsit, a szekeret. A mozdony húzza a szerelvényt. Az ökör húzza az igát, a jármot. Kis kocsi kapaszkodik fel a töltésre, a falu felől a Dunának, egy lovacska húzza. (Nagy Lajos) || a. (tárgy nélkül) <Igavonó állat v. motor> előbbre juttatja a tőle mozgatott járművet. Jól húznak ezek a lovak. Ez a motor gyengén húz. A lovak húznak, húzzák az ekét, majd hogy meg nem szakadnak. (Nagy Lajos) || b. Húzza a lábát: sebesülése, betegsége v. más testi hibája miatt nehezen v. alig emeli a lábát. Aki jó színben volt: az volt a fiatal ember; aki nyavalyás volt s lábát húzta … : az volt a vén ember. (Eötvös Károly) || c. tárgyas (ritka, sport) A labdát vmerre húzza: a labdát gyors iramban úgy irányítja vmerre, hogy ő is vele együtt halad, fut.
2. tárgyas <Egy helyben levő ember, állat> többé-kevésbé egyenletesen maga felé mozgat vmit. Kötelet húz; vizet húz: kútból kötél, kútostor segítségével vizet emel ki; magához v. maga felé húz vmit. A szemem az udvar kútján állt meg. Egy leánygyermek húzta ott a vizet. (Gárdonyi Géza) || a. Húzza az evezőt: az evezőt evezéskor bizonyos erőfeszítéssel úgy mozgatja, hogy a nyelét maga felé közelíti, vízbe mártott tollával (5) pedig a csónakot, hajót mozgásra kényszeríti, hajtja. Jól húzzátok az evezőt! || b. (tárgy nélkül) (sport) Evezőcsapásokat tesz; evez. Az evezősök jól húztak. || c. tárgyas Harangszóval jelez <rendsz. vmely időpontot v. alkalmat>; harangoz. Húzzák már a levesnótát. Az ember … hajlandó elfelejteni, hogy még delet is húznak valamikor a pesti tornyokban. (Krúdy Gyula)
3. Vmit vhova húz: vmely kisebb tárgyat, ruhadarabot a végénél v. szélénél fogva úgy mozdít maga felé, hogy az vhova kerüljön, kül. hogy vmit betakarjon. Vö.: idehúz (1), odahúz (1), ráhúz (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk húz vmit; magára húzza a paplant, a takarót; fülére, szemére húzza a kalapot, a sapkát; földre húzza a pokrócot. Oda húzza, ahol füves a talaj. Karimás kalapját a szemére huzta. (Arany János) Mélyen szemébe húzta kendőjét. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas <Üreges v. vminek a beborítására alkalmas tárgyat> úgy helyez rá vmire, hogy azt betakarja, v. annak egy részét, egy helyét körülvegye vele. Gyűrűt húz az ujjára; új huzatot húz a bútorra. || b. tárgyas <Ruhadarabot> megfelelő testrészre alkalmas módon elhelyez; magára vesz. Vö.: ráhúz (2b). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk húz; harisnyát, kesztyűt húz; cipőt, csizmát húz; ® uniformist húz vkire. Ma korábban ébred a lusta | csitri lány … Dalol, amint harisnyáját húzza. (Babits Mihály) || c. tárgyas <Ágyneműt> az ágyra, ill. paplanra, párnára stb. úgy illeszt rá, hogy beborítsa vele. Ma tisztát húzunk. || d. Ágyat húz: az ágy(ak)at tiszta huzattal, borítással látja el; tiszta lepedőt helyez az ágyra és tiszta huzatot az ágyneműre. Vö.: ráhúz (2a).
4. tárgyas <Sakkban v. más hasonló játékban vmely figurát a játék szabályai szerint> vhová elmozdít. Középre húzta a bástyát. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) Lép egyet vmely figurával. Rajtad a sor: húzzál! Most én húzok. Mit húztál? Az arab el volt merülve a játékba, nagy időközönkint húzott egyet-egyet. (Jókai Mór)
5. tárgyas <Bizonyos szókapcsolatokban.> Azzal van elfoglalva, hogy szilárdan rögzített dolgot helyéről kiránt, rendsz. fogóval. Fogat húz; szöget húz a falból. Szóláshasonlat(ok): úgy v. annyira, mintha a ® fogát húznák. || a. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Kardot húz: markolatánál fogva kirántja a kardját hüvelyéből. Mig a vár meg van szállva, egymásra kardot húzni ne merjetek. (Gárdonyi Géza)
6. tárgyas Megfogva, belekapaszkodva maga felé mozgatni és így helyéről kimozdítani igyekszik v. megfeszít. Fülét, haját húzza vkinek. || a. (tárgy nélkül) <Borotva, fésű, hajnyíró gép> használat közben a szőrszálakba akad, és így fájdalmat okoz. Ez a borotva húz, nincs jól megélesítve.
7. tárgyas <Több, szeme elől elrejtett v. egyformának látszó dolog közül> találomra elvesz, ill. kivesz vmit. Kártyát húz a csomagból; (történettudomány) nyilat húz: a) egyenlőtlen hosszúságú nyilak közül sorshúzás céljából elvesz egyet; b) sorshúzással elnyer vmely közbirtokossági erdőrészt v. más földterületet; ® sorsot húz. A magyar leventék átalltak egyszerre Csapni az olaszra, ketten egy emberre, | Nyilat húztak; a nyil esék Bertalanra. (Arany János) || a. tárgyatlan és tárgyas Helyre, ill. helyet húz: <némely kártyajátékban:> hátlapjával felfelé fordított kártyákból vesz egyet, s annak a megállapodás szerinti jelentése alapján foglal helyet a kártyaasztalnál. A játékosok helyre húztak. Ha rosszul jár a kártya, … „helyet húz”. (Jókai Mór)
8. tárgyas és tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) (bizalmas) <Italból, edényből> iszik vmennyit. Egyet húz az üvegből; nagyot húz a borból; húz néhány kortyot. [Valaki] csak arravaló lesz, hogy valahányszor egyet húz a butykosból, kedves egészségére kívánja. (Mikszáth Kálmán) A vitézek nagyot húztak a kupákból. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) (bizalmas) <Pipából, szivarból> szippant. Megengedte …, hogy egyszer-egyszer a pipájából nagyokat húzzanak. (Jókai Mór)
9. tárgyas (át, régies, irodalmi nyelvben) Vmely eszköz közbeiktatása nélkül, közvetlen ráhatással maga felé v. maga után vmely irányban mozogni kényszerít; vonz. Kettő volt, ami … a világ felé húzta: Miska és a leány. (Vas Gereben) Így habozott a hős: de az örvény húzza. (Arany János) Örök csillagok húznak, ejtenek: | óh Mindenség! (Szabó Lőrinc)
II. Feszít; nyújt.
1. tárgyas Azzal van elfoglalva, hogy <kötelet, drótot v. más efféle eszközt> kifeszít vhol. A járda szélére kötelet húztak.
2. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Húz vmin (egyet): kissé jobban megszorít vmely hosszában feszülő v. megfeszített tárgyat, eszközt; feszít, szorít rajta. Húz egyet a hevederen, a szíjon. Egyet szorított a kendőn, s a fogával is húzott rajta. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas Szorosabbra húz: szűkebbre fog, megszorít <olyan eszközt, amely körülfog vmit>. Vö.: ráhúz (2f). Szorosabbra húzza a kötést, a szíjat, a zsineget.
3. tárgyas <Testrészt, kül. arcrészt> a hozzá vezető, rajta lévő izmok segítségével vmerre v. vmilyen alakúra feszít, szorít. (ritka) Ráncba húzza: összeráncolja <homlokát>; balra húzza a fejét; szélesre húzza a száját. Mikor egy betűt nem tudott kimondani, akkor ezerféle ráncba húzta arcát és homlokát. (Jókai Mór) || a. A száját húzza: arcizmaival a szája szélét oldalra feszíti, s száját elfintorítja. || b. Száját mosolyra húzza: kelletlenül elmosolyodik.
4. tárgyas <Tárgy vmely testrészt> súlyával fölülről lefelé, a föld felé von, és ezzel kellemetlen érzést okoz benne. A hátizsák egész úton húzta a vállát. A teli kosár nagyon húzza a karját. [A teher] húzza vállam, annyi szent. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. tárgyas (átvitt értelemben, költői) Földre, porba, sárba húz vkit, vmit: vmely erkölcsi v. szellemi magaslatról rosszindulatúlag leszállítja, lealacsonyítja. Int a dicsőség, és te földre húzsz, Ha égi szárnyán ég felé török. (Vörösmarty Mihály) Minden szépet s nagyot mérész [= merész] ajkokkal porba húznak. (Eötvös József)
5. tárgyas <Csak állandó szókapcsolatokban:> vmely alája tett v. belül alkalmazott eszközzel kifeszít, megmerevít vkit, vmit. Vö.: ráhúz (2e). (történettudomány, régies) Deresre, ill. (ritka) hordóra húz vkit: deresre, hordóra fekteti, hogy alfele kifeszüljön, s ily módon jobban rá lehessen verni; kaptafára húz: <cipőt, csizmát> úgy feszít ki, hogy beledugja a kaptafát; egy ® kaptafára húz mindent. Deresre kellene engem húzni, … ha az írás nélkül mennék el. (Vas Gereben)
6. Vmire húz vmit: vmely hegyes tárgyat, eszközt úgy szúr, dug bele vmibe, hogy azon átszúrva maradjon. Vö.: ráhúz (3). Gombostűre húzza a bogarat; nyársra húzza a szalonnát, a nyulat. || a. tárgyas (történettudomány, régies) Karóba, nyársba, nyársra húz vkit: <büntetésből v. bosszúból> vkibe, alulról felfelé, kihegyezett karót szúr. Egy szót sem hittek el a négernek … A boldogtalant karóba húzták. (Jókai Mór) || b. (történettudomány, régies) Lámpavasra húz vkit: bírói ítélet nélkül utcai lámpára felakaszt vkit.
7. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Személyt> vmivel bosszant, ingerel, ugrat. Ne húzd már szegényt!
8. tárgyas <Némely tárgyat> úgy készít, hogy anyagát szétfeszítve nyújtja. Drótot húz; rétest húz.
9. tárgyas <Időben tartó dolgot> azzal nyújt, hogy nagyon lassan csinálja, ill. tempóját a kelleténél lassabbra veszi, a befejezését, a végét a kelleténél tovább, túl sokáig halasztja. Húzza a beszédet, a szónoklatot; húzza az éneket; húz vmely pert, ügyet. Hónapokig húzta az ügyet. Az ügyvédek sokáig húzták a pert. Reggel óta húzzuk egy kosár ruha tisztítását; csupa selyem, csupa báli rongy, csak a benzin oldja a foltjait. (Gelléri Andor Endre) || a. Húzza az időt: felesleges dolgokkal tölti az időt; túlságosan lassan tesz vmit, nem tér arra, ami érdemleges. Miklós az időt tovább már nem húzza. (Mikszáth Kálmán)
10. tárgyas (tárgy nélkül is) Nem sokáig húzza már (az életét): <öreg v. beteg ember> nem sokáig él már.
III. Vminek a mentén, felületén mozgat v. érintéssel, súrolással, mozgatással létrehoz.
1. tárgyas <Vmely tárgyat> úgy mozgat, hogy az folyton érint, súrol vmit. Vmin húz vmit; a földön húzza a köpenyét; ceruzáját, tollát vhogyan húzza a papíron; vhogyan húzza a vonót (a húron).
2. tárgyas (bizalmas) Vonós hangszeren játszik <vmely dallamot, könnyebb zenét>. Vö.: ráhúz (4). Csárdást húz. Csengtek a poharak, a cigány tust húzott. (Mikszáth Kálmán) Künn a vendéglő előtt egy cigánybanda valami keringőt húzott, mely édesen ringatta a lelket. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Vonós hangszeren odaadással, jókedvűen muzsikál. Vö.: ráhúz (4). Szakadásig húzza. Lába alá húzzák. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas <Vmely vonalat, bevágást> vmilyen eszköznek vmely anyagban v. felületen való mozgatásával létrehoz; rajzol, ír <vonalat v. vonalakat>. Vonalat, vonást húz; határvonalat húz. Az eke barázdát húz a földben. Már is látlak ugorni, Mint ragadod nyakon a tollat, … miként huzod a sok hosszu barázdát A papiron. (Petőfi Sándor) Folytatta a rajzot, melyet megkezdett. Vonalakat húzott. (Kosztolányi Dezső) Igen hosszú szárakat húztam a száras betűknek. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, bizalmas) Húz vmiből: vmely szövegből egy v. több elhagyható részt, részletet töröl v. kihagy, hogy ezzel a szöveget megrövidítse. Húz az előadásából, a regényből, a szövegből. A rendező sokat húzott a darabból. Nem maradt … más választás, mint föláldozni a kolonosi Oedipus zenéjét és … rövidíteni, húzni és kihagyni. (Ambrus Zoltán)
4. Hólyagot húz: <vmely anyag, növény, rovar, ill. annak csípése, marása> a bőrön hólyagot okoz. A százlábú marása fájó hólyagot húz. (Jókai Mór)
5. tárgyas <Hosszúkás tárgyat, építményt> szerkeszt, épít. Vö.: ráhúz (5). Árkot, falat, válaszfalat húz. Kerítést húznak az épület elé. (Jókai Mór) Emeletet húzott a házunkra. (Tolnai Lajos)
6. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (bizalmas) Vkire, vmire (vmennyit, vmekkorát) húz: <hosszúkás kemény eszközzel v. a kezével> jó nagyot üt vkire, vmely állatra v. vkinek vmely testrészére. Vö.: ráhúz (6). Egyet húz a hátára; nagyot húz rá a bottal. Vigyázz, mert rád húzok! Ekkor olyat húzott amaz a szent bottal Fejére, hogy elnyúlt. (Arany János) Gyű, … mondja a pejnek, a sárgára pedig jót húz. (Tömörkény István)
IV. tárgyatlan Húzódik, vonul.
1. <Madarak csoportja> meghatározott irányban nagyobb távolságra repül; vonul. A madarak dél felé húznak. Húznak a szalonkák. Varjak húztak az égen. (Kosztolányi Dezső) || a. <Több repülőgép> vmerre, vmely irányban halad, repül, száll. Pest felé húznak a gépek.
2. (bizalmas) <Több jármű v. járművek csoportja, hosszabb sora> egymás után vmerre, vmely irányba halad. Szombaton az autók mind a Balaton felé húznak.
3. (sport) Kapura húz: <a játékos> egyenes vonalban, gyorsan tör az ellenfél kapuja felé. A csatár a labdával gyorsan kapura húz.
4.* (alany nélkül) Vhol nagy légvonat van. Itt nagyon húz.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
5. Vkihez vonzódik. Vö.: idehúz (3), odahúz (2). Az övéihez húz. Ide húz inkább, mint az apjáékhoz. A szíve … húzott … azokhoz az emberekhez, akik megszabadítójuknak tekinték. (Jókai Mór)
6. (tájszó) Vkihez v. vkire húz: hasonlít rá v. hozzá. Atyám öccsével egybekél, ki úgy | Sem húz atyámra, mint én Herculesre. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
V. tárgyas A maga számára elvon vmit vhonnan.
1. (gyak. rosszalló) <Fizetést, hasznot, jövedelmet> élvez, kül. rendszeresen kap. Ösztöndíjat húz. Húzni fogja firól-fira Az uzsorát érte. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, régies) Megrövidít, zsarol, nyúz vkit. A nőt mindenki megcsalja, húzza; tudják, hogy nem ügyelhet semmire. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, régies) Következtetést húz: következtetést von, következtet. [A krónikákból] átszivárgott egyes helyek … a mese idomára [= kompozíciójára] is következtetést engednek húzni. (Arany János) A somfa suhogót a hóna alá vette, amiből … Bögöly uram azt a siralmas következtetést kezdte húzni, hogy kézzel nem akar hozzá nyúlni, hanem bottal. (Jókai Mór)
VI. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (bizalmas) Mélyen, jóízűen alszik. Ebéd után jót húzott. Szindbádnak még egyet húzni volt kedve a dunyha alatt. (Krúdy Gyula)
Szóláshasonlat(ok): úgy nő, mintha húznák: gyorsan, szemlátomást nő. Szólás(ok): ld. bőr, csík [2], cső, lóbőr, rövid, ujj [1].
Igekötős igék: aláhúz; áthúz; behúz; belehúz; elhúz; előhúz; előrehúz; felhúz; félrehúz; hátrahúz; hazahúz; helyrehúz; hozzáhúz; idehúz; keresztülhúz; kihúz; közbehúz; lehúz; meghúz; melléhúz; nekihúz; odahúz; összehúz; ráhúz; széjjelhúz; széthúz; továbbhúz; túlhúz; végighúz; visszahúz.
húzható.
