hűvös
hűvös melléknév és főnév, (tájszó, régies) híves [e v. ë]
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A megszokott kellemes melegnél alacsonyabb hőmérsékletű, kissé hideg <idő, időjárás>. Hűvös este, reggel; hűvös szél; hűvösebb légáramlat; hűvösebbre fordul az idő. Hűvös helyen tartandó. Arany kalászos nyár nyomában, Lassú halál Gyilkos fuvalma száll A hűvös őszi éjszakában. (Tompa Mihály) Híves, borongó őszi nap; Beült hozzám az únalom. (Arany János) A hűvös szél … lomba lombot ingat. (Tóth Árpád)
2. Enyhet adó, üdítően, kellemesen hűs. Milyen kellemes ez a hűvös kert ebben a nagy forróságban! Most jázminos lugasban E nyári hűvös estvén | Lillámmal űlök együtt. (Csokonai Vitéz Mihály) E fák alatt itt hűvösebb az árnyék, S pirosb a rózsa, illatosb a lég. (Petőfi Sándor) Vén sváb, csapláros úr, adj hűvös, méla bort. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben) Közönyösen tartózkodó, kissé rideg <magatartás, megnyilatkozás>. Hűvös fogadtatás, modor. Néhány hűvös szót szólt hozzá. Hűvösen kezel vkit. Kelletlenül, hűvös és idegenkedő érzésekkel mentem haza. (Kaffka Margit)
II. főnév -(e) -t, -e [e, e] (csak egyes számban)
1. Hűvös idő, hőmérséklet. Hűvös van. || a. Hűvös hely. A fák hűvösében; leheveredik a hűvösön. Boglyák hűvösében tiz tizenkét szolga Hortyog. (Arany János) Gyere be a hűvösre, öcsém, ide a tornác alá. (Gárdonyi Géza) Borzong a jó hűvösben meztelen Az erdő. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, tréfás) Börtön (1). Hűvösre került. A rendőrség minden embert hűvösre tesz, akinek csak azzal a Pistával valamiféle ismeretsége van. (Jókai Mór) Kevés híja, hogy én is nem kerültem hűvösre. (Mikszáth Kálmán)
hűvösség.
