hűt
hűt tárgyas ige -ött, -sön; -eni [e]
1. Folyamatosan hidegebbé tesz vmit, vminek a hőmérsékletét csökkenti. Hűti a forró ételt. Levesem hűtötted, fújtad, kavartad. (József Attila) || a. Vmibe hűt: behűt vmibe. A dinnye … falun sohasem elég hideg. Jégbe kellene hűteni, no de ki látott már jeget nyáron? (Nagy Lajos) || b. Hűsít. Hideg borogatás hűti lázas homlokát. || c. (műszaki nyelv) <Gépet, szerkezetet> a működés közben keletkező káros hő elvezetésével, csökkentésével a kívánt hőfokon tart. A motort a csövekben áramló hideg víz hűti.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Indulatot> csillapít. Erzsébet elevenen képzelé magában mindazon szenvedéseket, mikben a győztes bosszúját hűteni fogja. (Jókai Mór)
Igekötős igék: áthűt; behűt; előhűt; kihűt; lehűt; meghűt.
hűtetlen; hűthető; hűtött.
