hűsöl
hűsöl tárgyatlan ige -t, -jön, (népies) hűsel [e] -jen [ë]
<Meleg időben> árnyékos, hűs helyen tartózkodik, hogy felfrissüljön. A diófa alatt hűsöl. A nap majd leáldozik. | Akkor megint itt hűselek, s ha szép Üdő marad, vizsgálok csillagot. (Vörösmarty Mihály) Anikó, örömmel a sátrába menvén, | Szól Bencének, ki ott hűsöl vala renyhén. (Arany János) [A kutya] egyedül hűsölt a konyha kőpadlóján. (Kosztolányi Dezső)
hűsölés.
