hüm
hüm mondatszó, (ritka) hümm, (irodalmi nyelvben, főleg népies stílusban) ühm, üm (régies)
<Rendsz. annak érzékeltetésére, hogy a beszélő nem akarja mással közölni gondolatát, érzését, csak félhangosan gondolkozik, magában beszél.>
1. <Vmely közlésre, ritkábban kérdésre adott, tudomásul vételt jelentő, elgondolkodó feleletként v. elgondolkodó felelet bevezetésére:> hm (I. 1). [A leányunk] betegségét doktor nem gyógyíthatja meg. – Üm, mordula Mayer úr, s elkezdé a fogait piszkálni. (Jókai Mór) Hanem, hüm… ebben a dologban igaza lehet. (Mikszáth Kálmán) Hát hová lett az a generáció? … – Hüm, – feleli Jókai. – Az bizony talán nem ért rá megteremni. (Mikszáth Kálmán) || a. <Többféleképpen magyarázható feleletként, ill. állásfoglalástól tartózkodó nyilatkozatként.> [Az öreg] hosszú kérdezgetés után visszanyújtotta a papírt. – Hümm! … – Parancsol valamit kedves bátyám? Kérdém a határozatlan hangnak értelmét. (Vas Gereben)
2. <Bizonytalanság, kétkedés kifejezésére:> hm! (I. 2). Már azt hittük, vissza sem jön többet [Törökországból] urastól együtt. – Üm. Talán nem kellünk már idehaza? (Jókai Mór)
3. <Vmin való fennakadás, megütközés kifejezésére:> hm! (I. 3). Üm! de kendez – mormogott egy tanácsbeli. (Tolnai Lajos) Tied lesz a furulyám, ha megáll a malomkő … Hüm! De mikor annyi vizünk van! (Mikszáth Kálmán) || a. <Zsörtölődésben.> Lázár deák, vigyázzon! – Ühm! vigyázzon, az ilyen bolond ember hogy vigyázzon? (Csokonai Vitéz Mihály)
4. <Csodálkozás, meglepő észrevétel kifejezésére:> hm! (I. 4). Hüm! … dörmög egyet az öreg, nem szokván meg a fiatal emberben ennyi önállóságot. (Vas Gereben) [A szultána] odahajolt a halvány hercegre, átölelte őt gyöngéden … – Üm, mormogá magában [a szultán embere], … ezt is jó volt megtudni. (Jókai Mór) –41 <Eldöntendő kérdésre adott feleletben, a csodálkozás érzékeltetésére.> Csak nem akarja tán elhitetni, hogy éppen nem ismeri a magyar költészetet? – Üm. Furcsa. Hát azért ha egyet nem ismerek, ismerhetek olyat, akit meg más nem ismer. (Jókai Mór) || a. <Gúnyos csodálkozás kifejezésére.> Azon ajánlatot teszem, hogy ha most kifizeti adósságomat egyszerre, békét hagyok ezután. – Ühm, be nagylelkű; és ha ki nem fizetem, akkor tán háborút indít? (Jókai Mór)
