hű [2]
hű [2] indulatszó, (ritka) hűh, hüh
1. <Csodálkozás, bámulat, meglepetés kifejezésére.> Hű, milyen nagy hal! Hű, micsoda forgalom! Ninini: Ott az ürge, Hű, mi fürge, Mint szalad! (Petőfi Sándor) Megérkezett … az az istentelen nagy gép. Hű micsoda állat volt, csak néztem, mi lesz ebből. (Móricz Zsigmond) Hű! Ez a város csodákat igér. (Szabó Lőrinc) || a. <Vmely cselekvés, állapot v. helyzet szokatlan voltának érzékeltetésére.> Hű, hogy fut! Hű, hogy pofozkodtak. (Móricz Zsigmond)
2. <Csodálkozással vegyes tetszés, elismerés kifejezésére.> Hű de jó lesz! Hű! de új bankó, de zörgős. (Tolnai Lajos)
3. <Megütközés, csodálkozással vegyes rosszallás, elítélés kifejezésére.> Bankót csinálunk, urambátyám … Ide nézzen. – Hüh, hát innen pénzeltek? (Jókai Mór)
4. <Ijedség, meghökkenés kifejezésére.> Hű, itt baj lesz! A főszolgabíró jön hozzá ijedt arccal. – Hüh, barátom, micsoda krucifigus [= nehéz természetű, akadékoskodó] ember az a te vendéged. (Jókai Mór) Ahogy reggel felserkenek, nincs jány! Hű, ugrottam én egybe, nízem a zsebeimet! – Elvitte a pénzed! (Móricz Zsigmond)
5. <Bosszankodás, mérgelődés kifejezésére.> Hű, az áldóját! Hű, te haszontalan kölyök, mit csináltál már megint! Ezt [a donációt] írta a fejedelem az én hátamon a gyergyói vadászaton. – Hű! kiálta a hajóhoz kapva Kozár uram: aki erre is, aki amarra is; még aki gondolta is! Ez rablás, ez zsiványság, ez alávalóság. (Jókai Mór) Hű az istenit – vakarta meg a fejét édesapám – ezér hajtottam én idáig az ökröket? (Móricz Zsigmond)
6. <Hirtelen ráeszmélés, bosszúsággal, szégyenérzettel járó észbekapás kifejezésére.> Hű, elfelejtettem elhozni az iratot. Hű, ezt ugyan jól elrontottam!
7. <Fájdalom, panasz kifejezésére.> – Hüh! nagy keresztet hordozok vállamon. (Kemény Zsigmond) A gyomromat … úgy csikarja valami. Hüh, de veszettül éget! (Jókai Mór)
8. <Hőség, forróság, nagy meleg, felhevülés érzékeltetésére.> Hűh! beh nagy hőség ez! (Kovács P.)
