halott
halott melléknév és főnév
I. melléknév (-an)
1. Olyan <személy>, aki már nem él, hanem meghalt; holt. Halott katona. Két napja halott. Kit pirosan, mosolygóan vett ölébe, halványan, halottan letette a földre. (Jókai Mór) Hajnal-órán, a réten … Halott szűzet találtak. (Ady Endre) A | képről megértően mosolygott | le ránk a halott nagyapa. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Semmivé lett, meghiúsult. Halott dolog ez már.
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami nem emlékeztet az életnek vmely megnyilvánulására. Télen halottnak látszik a természet. Halott volt az egész tájék.
II. főnév -at, -ja
1. Meghalt ember. ® Hősi halott; nagy halott; ® prédikációs halott. Vkinek a halottja: vkihez v. vmely közösséghez közel álló elhunyt személy; (vallásügy) Halottak napja: <a katolikus egyházban> az elhunytak emlékének szentelt ünnep; nov. 2. Elszállították a halottakat és sebesülteket. Siratja halottját. Szent szabadság! … halottaidért bosszut is fogsz állni. (Petőfi Sándor) Halottak napján, olcsó kegyelet! | Eljössz te is s meggyujtod mécsedet! (Reviczky Gyula) Mind a ketten Nellire gondoltak és más halottaikra, régi, régi halottaikra. (Babits Mihály) || a. Holttest. A halottat felravatalozták. A harctér tele volt halottakkal. Sok koporsó, Egy-egy halott mindben. (Arany János–Burns-fordítás) Remegve, bújva, lesve, lopva Nézni egy idegen halottra. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben) Erkölcsi halott: olyan ember, aki elveszítette minden becsületét, s akit ezért a társadalom megvetéssel sújt; erkölcsi hulla. || c. (átvitt értelemben, választékos) Eleven halott: a) hosszabb ideje súlyosan beteg személy; b) (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) őrült. Hagyta magát vezettetni … abba a nagy Temetőbe, hova az eleven halottakat szokás vinni, a – Lipótmezőre. (Mikszáth Kálmán) c) a világtól elzárkózó, emberekkel nem érintkező, önmagával, a világgal meghasonlott ember.
2. Feltámad, ill. feltámaszt halottaiból: <mesében v. vallásos hiedelemben> halálából, haló porából új életre kel, ill. kelt. Iluska porából nőtt ki az a rózsa, Igy halottaiból őt föltámasztotta. (Petőfi Sándor) Miféle szerzet ez, uramfia! | … Halottaiból feltámadott banya? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szólás(ok): nem lesz belőle prédikációs v. énekes halott: a) (ritka) nem fogja sokra vinni; b) (átvitt értelemben) <vmely kisebb jelentőségű dolog elkészítése> nem fog sikerülni.
Szóösszetétel(ek): 1. halottbúcsúztató; halottidézés; halottkíséret; halottlajstrom; halottlátni; halottlátogató; halottlevél; halottmerev; halottmosó; halottruha; halottsápadt; halottsárga; halottszagú; halottszállítás; halottszállító; halottvirrasztás; halottvizsgáló; 2. élőhalott; tetszhalott.
