hálás [1]
hálás [1] főnév -t, (-ok) -a (népies, régies)
1. A hál igével kifejezett cselekvés, ill. állapot; az a tény, hogy vki hál vhol; az éjszakának alvással való eltöltése vhol, rendsz. idegen helyen. Jó hálás esik majd itt! Keressünk vmi helyet hálásra. Fogadá … éjjeli szállásra, | … hálásra, egy régi kolostor. (Arany János) Vigyen be egy cédulát a paphoz, hogy ide jövök hálásra. (Mikszáth Kálmán) || a. Lehetőség, alkalmatosság a fekvésre, alvásra; éjszakai fekvőhely, szállás. Fizet a hálásért. Reggel, uram, indulnak, köszönik a szállást – „S nem fizetik, ugy-e bizony, a vacsorát, hálást?” (Arany János)
2. Másnemű személlyel való fekvés és közösülés. Férfival, nővel (való) hálás.
hálási.
