halandzsázik
halandzsázik [n-dzs] ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon halandzsáz (bizalmas)
1. tárgyatlan (tréfás) Tréfából kitalált v. torz, ill. idegen szavakat rögtönzésszerűen egymásba fűzve, gyak. vmely idegen nyelv hangzását, jellegét utánozva, értelmetlenül beszél. Rengeteget nevettünk, mikor halandzsázott. Velencében egy barátom, aki egy szót sem tud olaszul, kiállott a Szent Márk térre, s olaszul halandzsázni kezdett. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (rosszalló, gúnyos) <Szorultságában, dicsekvésében> eredeti szándékát, ill. az igazságot nagy hanggal leplezve össze-vissza beszél, tartalmatlan, üres dolgokat mond. Ne halandzsázz itt nekem! A vizsgázó megpróbált halandzsázni. || a. tárgyas (ritka, rosszalló) Ilyen módon mond, mesél vmit. Azt halandzsázta, hogy …
Igekötős igék: elhalandzsázik; összehalandzsázik.
halandzsázás; halandzsázó.
