halálveríték
halálveríték főnév halálverejték (irodalmi nyelvben)
A haldoklónak, haláltusáját vívó betegnek arcán és testén kiütköző veríték. Kiverte a halálveríték. Halálveríték lepte el a sebesült arcát. || a. (átvitt értelemben) Nagy félelem, ijedtség, halálos veszedelem hatására vkinek arcát, testét ellepő verejték. Remegő teste halálverítékben fürdött v. úszott. A gúny helyébe félelem száll, kétség, bánat; halálverejték lepi el. (Péterfy Jenő) Mintha az egész roppant ház rászakadt volna a főügyész fejére. Egyszerre elvesztette a lélekzetét … s halálverejték borította az egész testét. (Móricz Zsigmond)
halálverítékes.
