haláltánc
haláltánc főnév
1. (művészettörténet) Festményen v. szoborműben ábrázolt groteszk tánc, amelyet a csontváz formájában megszemélyesített halál vezénylésével, ill. zenéjére minden rendű-rangú és korú (halott) ember táncol; az elkerülhetetlen és egyenlővé tevő halál hatalmát igyekeztek vele allegorikusan érzékeltetni. A festmény egy haláltáncot ábrázol. || a. (irodalomtudomány) Hasonló célú irodalmi ábrázolás, amely holtak v. halálba menők felsorolásával, felsorakoztatásával igyekszik a halál hatalmát bemutatni.
2. (művészettörténet, irodalomtudomány) Ilyen tartalmú képzőművészeti v. irodalmi alkotás v. részlet. „Az ember tragédiája” londoni színében is van haláltánc. Festett egy haláltáncot. || a. (zene) Komor hangulatú, izgatott ütemű zenedarab, amely a halál könyörtelenségét érzékelteti.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmely pusztulásra ítélt, letűnő, vesztét érző v. bukásába rohanó csoportnak, közösségnek utolsó, vad, eszeveszett tombolása. A fasizmus haláltáncát milliók pusztulása kísérte. Orgia és eszeveszett Haláltánc már a nemes urak tánca. (Ady Endre) Pénz, … nézd, nézd, | … hogy járja iszonyú | vezényszavaidra … | haláltáncát az emberiség! (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): haláltáncének.
haláltáncos.
