haladó
haladó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, (-bb)
1. Vmely irányban mozgó, menő, vmi felé közeledő, előbbre jutó. Az úton haladó ember; felfelé, lefelé haladó személy, jármű; a város felé haladó kocsi; a Szeged felé haladó vonat. Hátul az őrség közt moraj, izgalom van, Mint haladó hullám, reng bárdja, sisakja. (Arany János)
2. Vmely irányban vezető, vhol vonuló, vhol levő <út>. Az erdei tisztás felé haladó ösvény; a középen haladó út.
3. (átvitt értelemben) Vmely irányban kibontakozó, alakuló, fejlődő. Jó irányban haladó tárgyalások.
4. (átvitt értelemben, választékos, sajtónyelvi) Fejlődő, a haladás, fejlődés eszméjében hivő, a haladásért dolgozó, azt segítő. Haladó ember, emberiség, erők, értelmiség, eszme, irányzat, művészet; (1945 után) haladó hagyományok: a múltnak a maga idejében és eszközeivel a társadalmi haladást segítő, s ezért nagyra becsült (szellemi) megnyilatkozásai; haladó mozgalom, párti, polgár, politikus; haladó szárny ¬; haladó tendencia. [Követeljük,] hogy szépirodalmi lap szerkesztője is … vallomást tegyen le esztétikai elveiről. Hadd látnók eleve: maradó-e vagy haladó. (Arany János) Hivő és haladó íróhoz erőteljes szavak illenek. (Karinthy Frigyes)
5. (iskolai) Olyan <tanfolyam>, amely az alapismereteken túlmenő anyagot tartalmaz olyanok számára, akik e téren már bizonyos tudással, ismeretekkel rendelkeznek. Haladó német nyelvi oktatás. Haladó tanfolyamra iratkozott be. || a. (iskolai) Ilyen tanfolyammal kapcs. Haladó tankönyv. || b. (ritka, iskolai) Ilyen tanfolyamon részt vevő <személy>. Haladó hallgató.
6. (átvitt értelemben, ritka) Fokozódó, növekvő, súlyosbodó. Haladó arányban adóztatják meg a nagy jövedelmeket. Az évek haladó terhével Mely minket elaggít [= megvénít], te gyarapulsz névvel. (Arany János)
7. (átvitt értelemben, ritka, régies) Vmit mennyiségben meghaladó, vminél több. Kétszázat haladó versei közül én szemeltem ki … e kisded gyűjteményt. (Arany János)
II. főnév -t, -ja
1. Általában vmilyen irányban mozgó, vhová tartó személy. A jobboldalon haladók vették észre a járművet.
2. (átvitt értelemben) A haladásért (2b), fejlődésért küzdő, annak eszméjében hivő, a régivel szemben az újért harcoló személy. ® Fontolva haladó. A haladók szemben állanak a reakcióval. A dolog olyan bonyolulttá vált, mint a Dreyfuss-ügy. Szinte vallási és társadalompolitikai jellege lett. Voltak benne haladók és reakciósok. (Hunyady Sándor)
3. (iskolai) Haladó (I. 5) tanfolyamon részt vevő, már alaposabb ismeretekkel bíró személy. Az orosz nyelvű oktatás kezdők és haladók részére. Haladók jelentkezhetnek gépíró tanfolyamra.
