haladék
haladék főnév -ot, -a (többes számban ritka) (hivatalos, választékos)
Valaminek későbbi időre való halasztása, időben való eltolása; halogatás, késedelem, késlekedés. (Ügy, dolog) nem ® tűr haladékot. Ez a munka nem tűr haladékot. Tihamér haladék nélkül folytatta kegyetlen Munkáját. (Vörösmarty Mihály) Ne majd, hanem mindjárt! Rögtön, azonnal és minden haladék nélkül. (Jókai Mór) || a. Vmi teljesítésének későbbre engedélyezése; halasztás. Haladékot ad vkinek vmire. Haladékot kér, hogy munkáját alaposabban elvégezhesse. Az összeg kifizetésére háromhavi haladékot kapott. Hogy halni kell, tudjuk; csupán idő, Miért az ember fárad s haladék. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. haladékkérés; haladéknyerés; haladéknyújtás; 2. időhaladék.
haladékos.
