hála
hála főnév hálát, hálája (csak egyes számban)
1. Köszönetből és lekötelezettségből összetevődő érzés, amely vki iránt eltölt vkit vmely jó cselekedetéért, szívességéért, szolgálatáért. Hála és köszönet; hálája jeléül; hálából teszi; hálára kötelez vkit; hálát érez vki iránt; nem vár hálát vmiért; örök hálával tartozik vkinek. Ali dús, Ali jó; | … Fiaim, hozzá köt a hála! (Arany János) Ez az est is, Mint a többi. | Eljött. Béke. | Szerény béke, De hálával Veszem ezt is. (Tóth Árpád)
2. Ennek szavakban, tettekben való kifejezése, megnyilvánulása; köszönet. Ez a hála jóságáért? Hála érte! Hála az égnek; hála a ® papnak; hálát ad, mond vkinek vmiért: hálálkodik vmiért. Ez a hálája, itt van! ez a jutalma, lám. (Arany János) Hálámat fényesen fogom leróni. (Tolnai Lajos)
3. Hála Isten v. (népies) hálá Isten(nek) v. (elavult) hálá: <megkönnyebbülés, megnyugvás, megelégedés kifejezéseként:> csakhogy! végre! Oh de hálá | hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz. (Katona József) Hála, hála Isten! | Hogy kegyedben szép leányt teremtél. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): hálaadomány; hálaáldozat; hálaérzet; hálakitörés.
