hajtó
hajtó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan, aki, ami hajt [1]. Az állatokat haza hajtó pásztor; jól hajtó kocsis.
2. (műszaki nyelv, fizika) Olyan <gép, erő>, amely energiaátvitel útján munka végzésére alkalmas. Hajtó energia, erő; a cséplőgépet hajtó motor. || a. (műszaki nyelv) Olyan <szerkezet, alkatrész>, amelynek mozgása révén erőátvitel útján munkát lehet végezni. Hajtó fogaskerék; a kereket hajtó kar; tengelyt hajtó szíj.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki vkit, vmit hajt. A kocsit hajtók megitatták a lovakat. || a. (sport) Ügetőversenyen résztvevő fogatok hajtására, versenyszerű irányítására szerződtetett személy. Az egyik hajtó szabálytalanul akart előzni. || b. (1945 után, hivatalos) Kocsis, főleg ló által vont teherjármű kocsisa.
2. (vadászat) A vadat a vadász felé terelő személy. A hajtók nagy zajjal elindultak. Amint egynéhány hajtók a völgyet elérik, Hallanak egy olyan horkanást, mint mikor a kant [= vadkant] Megdöfik. (Fazekas Mihály) Megharsan a völgyben hajtók riadása. (Arany János)
3. (ritka) Hashajtó (II). Kérek egy erős hajtót.
Szóösszetétel(ek): 1. hajtóanyag; hajtócsiga; hajtóerő; hajtóeszköz; hajtógáz; hajtógép; hajtóhenger; hajtókengyel; hajtókészülék; hajtólánc; hajtólapát; hajtómotor; hajtóorsó; hajtórúd; hajtórugó; hajtószerkezet; hajtótárcsa; hajtótengely; 2. felleghajtó; féreghajtó; galacsinhajtó; gilisztahajtó; hashajtó; haszonhajtó; sereghajtó; vadhajtó.
hajtói.
