hajthatatlan
hajthatatlan melléknév -ul, -abb, (ritka) hajthatlan
1. Akaratától, szándékától el nem téríthető, ahhoz mereven ragaszkodó, meg nem alkuvó, hajlíthatatlan (2) (személy). Hajthatatlan, makacs ember; hajthatatlan marad. Más úton indúl mindenik s makacs És hajthatatlan, mint a sziklafal. (Vörösmarty Mihály) Sophocles alakja a nagy csapások után is hajthatatlan marad. (Péterfy Jenő) A különc ember hajthatatlan maradt. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó. Hajthatatlan akarat, elhatározás, meggyőződés.
hajthatatlanság.
