hajtás [3]
hajtás [3] főnév -t, -ok, -a
Általában a hajt [3] igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi hajt vmit.
1. Növesztés, sarjasztás. Ágak, bimbók, levelek, rügyek hajtása.
2. (növénytan) Általában a növénynek mindaz a része, amely – a gyökérzet kivételével – a csírából ered (szár, oldalágak, levelek, virágok). || a. Kül. vmely növénynek a földből előtörő, kisarjadó szára v. levele, ill. fás szárú növények fiatal ága. Friss, új, vékony hajtás; ® vad hajtás; a fa, a szőlő hajtásai; lenyesi a hajtásokat. Szép új hajtások mutatkoztak a tőkén. Vén jávorfa törzsökéről … Ifju hajtás sarjadott fel. (Tompa Mihály) Bokor új hajtását Letarolja fagy. (Arany János) || b. (átvitt értelemben, választékos) Vminek újonnan létrejött v. önállóan fejlődő része, ága. Népművészetünk legnemesebb hajtása.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vminek (létre)hozatala, eredményezése. Hasznot hajtás.
Szóösszetétel(ek): fattyúhajtás; gyökérhajtás; hónaljhajtás; sarjhajtás; tőhajtás.
hajtású.
