hajtás [2]
hajtás [2] főnév -t, -ok, -a
Általában a hajt [2] igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit (be)hajtanak.
1. Vminek be- v. kihajtása. Az ívnek, a papírnak kétfelé, négy rétbe (való) hajtása. A szövetnek visszájára való hajtása.
2. Ennek eredménye: <papíron, hajlítható, lemezszerű anyagon> a be- v. összehajtás következtében támadt egyenes vonalú, mélyedésszerű nyom. A levél hajtása. A levélnek a hajtásba eső sorát nem tudta elolvasni. || a. Az a mód, ahogyan vmi hajt(ogat)va van. Mi kopog? | Egy fekete holló! | Nála meg A levél … „Piros a Pecsétje, Finom a hajtása … ” (Arany János) || b. <Levélborítékon> a nyílásra ráhajló és leragasztható, rendsz. háromszög alakú rész. Rózsaszín levél volt, a boríték hajtásán egy szárnyát kiterjesztő galambbal. (Mikszáth Kálmán)
3. (ruházkodás) <Ruhán> a varrás vonalán túl, esetleges bővítés, hosszabbítás végett ráhagyott rész a kelméből. Van ebben a kabátban elég hajtás, ki lehet engedni. Széles hajtást hagyott a szoknyán.
4. (ritka, választékos) Vmely testrésznek be- v. meghajlítása, vhova való lehajtása, leeresztése. Fejének álomra hajtása.
5. Egy hajtásra: anélkül, hogy az ivást félbeszakítaná <, kiiszik, megiszik vmit, kiürít vmely ivóedényt>; egyfolytában. Vérmező, vérmező! nagyon megszomjaztál, Egy hajtásra olyan sok vért inni tudtál. (Petőfi Sándor) A sör akkor jó, ha frissiben, egy hajtásra, … egy kortyra meg lehet inni. (Krúdy Gyula)
6. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek, vminek vmilyen állapotba, helyzetbe hajtása, kényszerítése. Vkinek igába, sarka v. uralma alá hajtása.
7. (ritka, népies, régies) Vkire, vmire hallgatás, vminek a követése. A jó v. szép szóra hajtás.
Szóösszetétel(ek): bolthajtás; főhajtás; térdhajtás.
hajtási; hajtásnyi; hajtású.
