hajtás [1]
hajtás [1] főnév -t, (-ok), -a
Általában a hajt [1] (főleg I. 1, 2, II. 1–3) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vki(ke)t, vmi(ke)t vhová hajtanak.
1. Terelés, kergetés, űzés. Az állatok hajtása; a lovak hajtása; a csordának legelőre hajtása. Megszűnt az embereknek kényszermunkára hajtása. || a. (vadászat) <Hajtóvadászaton> az az eljárás, hogy a hajtók rendsz. félkört formálva és folytonosan előre haladva a vadat felverik, és a vadászok fegyvere elé kergetik. A hajtás már kora hajnalban megkezdődött. Micsoda hajtások estek akkor a réteken, micsoda lesek a lápokon … (Babits Mihály) || b. (vadászat) <Körvadászaton> az a rendsz. kör alakú, s egyre szűkülő terület, amelyet a hajtók és a vadászok közrefognak, s a vadakat felverve bejárnak. A hajtásból kitört medve ismét visszatéved a … halálos körbe. (Jókai Mór)
2. Vmely gép mozgatása, működtetése, vmely jármű irányítása, vezetése. Lassú, óvatos, sebes hajtás; ® vad hajtás; az autó, a kocsi hajtása; a gépeknek gőzzel, villanyárammal való hajtása. || a. (ritka) Egyhuzamban, megállás, pihenés nélkül való kocsizás, lovaglás. Húsz mérföldet megtettek egy hajtással. Onnan a Jordánig már csak egy jó hajtás. (Jókai Mór) Majtény innen csak egy jó hajtás. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): gyorshajtás; vízhajtás.
hajtású; hajtásnyi.
