hajszol
hajszol tárgyas ige -t, -jon
1. (rosszalló) <Embert, állatot> folytonosan, kíméletlenül munkára hajt, erején felüli teljesítményre ösztökél. Ne hajszolj mindig! Ez a gyáros állandóan hajszolta munkásait. A botosispán már virradatkor munkára hajszolta a tanyát. || a. Hajszolja a lovakat: megerőltetően gyors járásra ösztönzi a l. Szálljunk le koma … ne hajszoljuk tovább lovainkat! (Vörösmarty Mihály) || b. Sürgetve küld, kerget vkit vmiért v. vhová. Késő este a boltba hajszolta a gyereket. Senkit sem kellett hajszolni a gyűlésre. Sára asszony hajszolta a … tiszttartót, alispánt, hogy keressék hetedhét országon a leányát. (Jókai Mór)
2. Nyomába szegődve folyton-folyvást űz, kerget, üldöz vkit, vmit, hogy elfogja. Egész nap tolvajokat hajszoltak a városban. Gyalog, kocsin hajszoltam a nyomát. (Kosztolányi Dezső) Ádáz kutyám … | csirkét hajszolsz vadul a salátás | ágyakon át. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) Mindenáron meg akar szerezni vmit; izgatottan lohol, fut utána. Állást, pénzt hajszol. Adományt nem hajszol, de – mi szükség – elvesz. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Türelmetlenül, mohón, telhetetlenül kíván, keres vmit. Hajszolja az élvezeteket.
Igekötős igék: agyonhajszol; áthajszol; belehajszol; felhajszol; kihajszol; meghajszol.
hajszolás; hajszoló; hajszolt; hajszoltat.
